Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
Irgalmasságaid sokasága
  2024-03-18 22:02:35, hétfő
 
  Irgalmasságaid sokasága

Ma koncentrálj arra a vágyadra, hogy Isten irgalmas legyen a gyermekedhez:

Áldd meg és szenteld meg gyermekem lelkét mennyei áldással, hogy szent lakóhelyeddé és örök dicsőséged székhelyévé váljon; és ne legyen semmi olyan gyermekem életében, ami a Te felséged szemeit megbotránkoztatná. Jóságod nagysága és irgalmasságod sokasága szerint tekints erre a számomra oly kedves gyermekre, aki messze száműzetett Tőled a halál árnyékának földjén. Védd és őrizd meg lelkét a romlandó élet oly sok veszélye közepette, és kísérő kegyelmeddel vezesd őt a béke útján az örök világosság otthonába. Ámen.

Kempis Tamás imádsága alapján
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok  
Első vonalbeli védelem
  2024-03-18 21:54:44, hétfő
 
  Március 19

Első vonalbeli védelem

,,URam, őseink Istene! Te vagy az Isten az égben, és te uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben... tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!" (2Krón 20:6,12)

Minden szempontból ez egy olyan csata volt, amelyet Isten népe emberileg soha nem nyerhetett volna meg. A túlerőben lévő ellenséggel szemben Josafát királynak és csapatának emberileg semmi esélye nem volt. A rémült királynak nem volt stratégiája, nem voltak szekerei, nem voltak szövetségesei, nem volt ideje felkészülni a harcra, és nem volt említésre méltó hadserege.

De volt egy titkos fegyvere. Összegyűjtötte a népet, és kiöntötte a szívét Isten előtt. Nem rázta a kardját, és nem mondott hazafias beszédet. Csak imádkozott, úgy, mintha az élete múlna rajta - és ez így is volt. Isten így válaszolt: "Ne féljetek és ne csüggedjetek e hatalmas sereg miatt. Mert a harc nem a tiétek, hanem Istené" (2Krón 20:15). Napokon belül az ellenséget teljesen szétverték. A titkos fegyver? A dicsőítés!

Amikor az ördög támadásai elleni első vonalbeli védekezésről van szó, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a dicsőítést, és igyekszünk tenni valamit - bármit -, hogy orvosoljuk, helyrehozzuk vagy megoldjuk a problémát. Listákat készítünk, célokat tűzünk ki, tanácsadásra megyünk, bevásárolunk, kirámoljuk a hűtőt, elolvasunk egy könyvet a témáról, vagy beszélünk róla másokkal. De dicsőíteni? Mégis azt tanuljuk Jósafáttól, hogy a dicsőítésnek mindig az első védelmi vonalunknak kell lennie.

Próbáld megjegyezni, ha még nem tetted meg, a következő dicsőítést:

Dicsérjétek Istent, akitől minden áldás származik;
Dicsérje Őt minden teremtmény itt lent;
Dicsérjétek Őt fent, ti mennyei seregek;
Dicsérjétek az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.

Most mondd el! Énekeld el a zuhany alatt, amikor elkezded a napodat. Gondolj rá, miközben sorban állsz... a gyorsétteremben, a bankautomatánál vagy az élelmiszerbolt pénztáránál. Mondd el a vacsoránál, hogy helyettesítsd a szokásos asztali imádságodat. Végül pedig suttogd el, amikor érzed, hogy este elalszol.

Ma, Uram, legyen a dicsőítés az első védelmi vonalam az ellenséggel szemben.

Joni Eareckson Tada
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Paul David Tripp Március 19
  2024-03-18 21:17:22, hétfő
 
  Március 19

A hit arról szól, hogy a lehetőségeidet nem a természetes adottságaid és tapasztalataid alapján, hanem Isten jelenlétének és ígéreteinek bizonyosságában méred fel.

Ez majdnem egy humoros történet. A Bírák 6:11-18-ban található:

Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az ÚR angyala megjelent neki, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor azt mondták, hogy az ÚR hozott föl bennünket Egyiptomból? Most meg eltaszított minket az ÚR, és Midján kezébe adott! Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! Az ÚR így válaszolt neki: Én majd veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egyetlen ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem egy jelet, hogy valóban te vagy az, aki velem beszél! Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom ajándékomat, és eléd nem teszem. Ő így felelt: Itt maradok, amíg visszatérsz!

Isten odalép Gedeonhoz, hogy elhívja őt Izrael vezetésére egy nagyon fontos csatába, és "erős vitéznek" nevezi. Hol találja ezt az " erős vitézt"? Egy présházban, ahol búzát csépelt. Valami olyasmit csinál bent a házban, amit általában a szabadban szokás csinálni, mert fél éppen attól a néptől, akinek a megtámadására Isten el fogja hívni! Isten nem Gedeon természetes ereje és bátorsága miatt nevezi őt erős vitéznek, hanem azért, amire Gedeon képes lesz azzal az erővel, amit Isten ad neki. Tudjuk, hogy ez igaz, mert Isten ezekkel a szavakkal kezdi kijelentését: "Az Úr veled van". Szegény rettegő Gedeon még ezt is megkérdőjelezi.

Erre Gedeon lényegében azt mondja: " Isten, biztos rossz címre jöttél. Egész Izrael legjelentéktelenebb törzsének legkisebb fia vagyok. Hogy a csudába várod el tőlem, hogy megmentsem Izraelt?". Amint ez a kijelentésből kiderül, Gedeon egyszerre érti félre, hogy ki ő maga és ki Isten. Ha nem emlékszel arra, hogy ki Isten az Ő hatalmában, dicsőségében és kegyelmében, és elfelejted, hogy ki vagy te, mint az Ő családjának gyermeke, akkor mindig rosszul fogod felmérni a lehetőségeidet és képességeidet arra, hogy megtedd azt, amire Isten elhívott. A képességeidet és lehetőségeidet a természetes adottságaid, ajándékaid alapján fogod felmérni, és annak a dolognak a nagysága alapján, amire Isten kiválasztott téged. Hála Istennek, mivel Ő veled van, ezért olyan bölcsességgel és erővel vagy megáldva, amely meghaladja a sajátodat, és amely olyan lehetőségeket és képességeket ad neked, amelyekkel önmagadban nem rendelkezel.

További tanulmányozásra és bátorításra: 1Korinthus 1:26-31

Paul David Tripp
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Jézus megtisztító ereje
  2024-03-18 08:58:16, hétfő
 
  Jézus megtisztító ereje

Lekció: Lk 5,12-16 Textus: Lk 5,13

Voltál már valaha együtt olyan emberrel, aki mocskos volt, de úgy tűnt, hogy nincs tudatában az állapotának? Mit szólnál, ha ez a személy az orvosod lenne? Amikor éppen vizsgálni készül téged, észreveszed, hogy a keze piszkos és véres. És nem visel gumikesztyűt! Tény, hogy 150 évvel ezelőtt az orvosok még nem tudták, hogy a fertőzést a piszkos kéz terjeszti. A legjobb kórházakban minden hatodik nő szülés után "gyermekágyi láznak" nevezett betegségben halt meg. Egy orvos napi munkája a boncteremben kezdődött, ahol boncolásokat végzett. Onnan a szülészetre ment, hogy megvizsgálja a várandós anyákat anélkül, hogy kezet mosott volna!
Egy magyar orvos, Semmelweis Ignác (1818-1865) volt az első ember a történelemben, aki a kézmosás elmulasztását összefüggésbe hozta a fertőzés és a halál következményével. A várandós anyák kivizsgálása előtt klórmészoldattal megmosta a kezeit, és tizenegy évnyi gyakorlat után az elhalálozási arány az ő páciensei körében mindössze egy volt az ötvenből. Sikerei ellenére azonban hiába vitatkozott kollégáival. Bár széles körben tartott előadásokat, gyakorlatilag senki sem hitt neki. Az orvosok és a bábák évszázadok óta kézmosás nélkül hozták világra a csecsemőket, és egyetlen orvos sem akart most változtatni ezen a szokáson! Semmelweis 47 éves korában halt meg tisztázatlan körülmények között, miközben kollégái még mindig az arcába röhögtek.
Ez hihetetlennek tűnik, és mégis van egy lelki párhuzam. Bűnösök milliói vannak lelkileg beszennyezve, éveken át tartó mocskos bűnökkel, de nem veszik észre, hogy szükségük van a megtisztulásra. Nap mint nap az elméjük tele van büszkeséggel, bujasággal, kapzsisággal, féltékenységgel, haraggal, gyűlölettel, bosszúval, hálátlansággal és még egy sor más bűnnel. Ajkuk ártalmas pletykákat terjeszt, elferdítik az igazságot, ha az a saját előnyükre válik, ízléstelen vicceket mesélnek, hétköznapi beszédüket mocskos szavak tarkítják, és még az Úr szent nevét is hiábavalóan használják. Egyetértéssel néznek olyan tévéműsorokat és filmeket, amelyek tele vannak érzékiséggel, erőszakkal és a romlottság minden formájával. Viselkedésüket az motiválja, ami a saját előnyükre szolgál, még akkor is, ha az másoknak árt. És mégis, ha megkérdezed az ilyen embert: "Miért engedjen be téged Isten a mennybe?", akkor kivétel nélkül azt fogja válaszolni: "Mert alapvetően jó ember vagyok".
Azoknak az orvosoknak, akik tagadták a mosdatlan kezük és a pácienseik fertőzése közötti kapcsolatot, mikroszkópra volt szükségük, hogy meglássák a fertőzést okozó baktériumokat. A bűnösnek, aki nem látja, hogy szüksége van a megtisztulásra, szüksége van a Szentlélek általi meggyőzésre Isten Igéje által, hogy felnyissa a szemét a szent Isten előtti szennyezettségére. Ha egyszer meglátja a nagy szükségét, a bűnös ezután Jézushoz jöhet, aki egyedül tud foglalkozni ezzel a szükségével.
Az igeszakaszunk egy leprást mutat be, aki Jézushoz jött megtisztulni. A Bibliában a lepra egy rettegett betegség, amely a bűnt jelképezi. Erre utal igeszakaszunkban az a tény, hogy a leprás nem gyógyulást, hanem megtisztulást kér, amit Jézus meg is adott. A "megtisztíthatsz", "tisztulj meg" és "megtisztulásodért" szavak ezt a hasonlóságot hangsúlyozzák ki. A lepra szertartásilag beszennyezte az embert, így ha meg is gyógyult, akkor is el kellett mennie a paphoz, és egy átfogó tisztulási szertartást kellett elvégeznie, mielőtt vissza lehetett volna fogadni a vallási közösségbe és az istentiszteletre.
[A Bibliában a "lepra" számos bőrbetegségre utalhat, de a legrosszabb formája az volt, amit mi Hansen-kórként ismerünk. Ennek a szörnyű betegségnek két formája van. Mindkettő egy bőrfolt fehér vagy rózsaszín elszíneződésével kezdődik. A jóindulatúbb forma néhány helyen erre a bőrelszíneződésre korlátozódik, és még a kezeletlen esetek is egy-három év alatt meggyógyulnak.
William Barclay leírja a betegség rosszabbik formájának borzalmas lefolyását:
,,Kezdődhet kis csomókkal, amelyek elfekélyesednek. A fekélyekből bűzös váladék folyik; a szemöldök kihullik; a szemek mereven bámulnak; a hangszalagok elfekélyesednek, a hang rekedtté válik, és a légzés zihálóvá válik. A kezek és a tapintás mindig elfekélyesednek. Lassan a beteg fekélyes kinövések tömegévé válik. A lepra e fajtájának átlagos lefolyása kilenc év, és mentális hanyatlással, kómával és végül halállal végződik.
A lepra azzal kezdődhet, hogy a test valamelyik részén megszűnik minden érzékelés; az idegpályák érintettek; az izmok elsorvadnak; az inak összehúzódnak, míg a kezek olyanok lesznek, mint a karmok. Ezt követi a kezek és lábak fekélyesedése. Ezután következik az ujjak és lábujjak fokozatos elvesztése, míg végül egy egész kéz vagy lábfej is leeshet. A lepra e fajtájának időtartama húsz és harminc év között van. Ez egyfajta szörnyű, lassan bekövetkező halál, amelyben az ember centiméterenként egyre közelebb kerül a halálhoz."
A Biblia kétségtelenül a lepra ezen formájára utal, amikor a leprást úgy írja le, mint aki "olyan, mint egy halott, akinek a teste félig meg van emésztve, amikor kijön anyja méhéből" (4Mózes 12:12). A rabbik azt mondták, hogy a leprás a "csapás" alatt van.]
Bár a fizikai betegség szörnyű volt, ennek a szörnyű társadalmi következményei az ókori Izraelben csak tovább fokozták a nyomorúságot. Josephus szerint a leprásokkal úgy bántak, "mintha tulajdonképpen halottak lennének" (idézi Barclay). A mózesi törvény előírta, hogy az illetőt ki kell zárni a társadalomból, beleértve a családját is. Szakadt ruhát kellett viselnie, fejét fedetlenül kellett hagynia, ajkát el kellett takarnia, és azt kellett kiáltania: "Tisztátalan! Tisztátalan!", bárhová ment is, hogy figyelmeztessen másokat, hogy maradjanak távol tőle (3Mózes 13:45).
Lukács, az orvos elmondja, hogy ezt az embert teljesen elborította a lepra (Lukács 5:12). Betegsége előrehaladott állapotban volt. De elég kétségbeesett volt ahhoz, hogy megszegje a tilalmat, és Jézushoz közeledjen, térdre borulva előtte, könyörögve: "Ha akarod, megtisztíthatsz engem". Látom, ahogy a tanítványok ijedten meghátrálnak, hogy ilyen közel kerültek ehhez a beteg emberhez. Képzeljük el a további megdöbbenésüket, amikor Jézus ahelyett, hogy meghátrált volna, kinyújtotta a kezét, megérintette az embert, és azt mondta: ""Akarom; tisztulj meg!""! És ahelyett, hogy Jézus beszennyeződött volna, az ember azonnal megtisztult! Ez a csoda megmutatja nekünk Jézus megtisztító erejét, nemcsak a leprától, hanem a bűntől is. A lelki lecke az a nagyszerű hír, hogy ...
Jézus megtisztít minden bűnöst, aki érzékeli a szükségletét, és Hozzá fordul.
Először talán azt kérdezed: "Miért ne akarna mindenki Jézushoz jönni lelki megtisztulásért?". De a probléma az, hogy a bűnösök nem érzékelik a tisztátalanságukat, ezért nem látják szükségét annak, hogy Jézushoz jöjjenek. Ezért:
1.A bűnösöknek fel kell ismerniük és el kell ismerniük kétségbeejtő, reménytelen helyzetüket, és Jézushoz kell fordulniuk megtisztulásért.
Az első lépés ebben a folyamatban az, hogy...
A.A bűnösöknek fel kell ismerniük, és el kell ismerniük kétségbeejtő, reménytelen helyzetüket.
Ez a leprás tudta, hogy rossz állapotban van, és ha Jézus nem segít rajta, akkor nincs reménye. Bizonyára hallott Jézus számos gyógyító csodájáról, ezért kétségbeesésében megkockáztatta az esetleges megkorbácsolást azzal, hogy Jézushoz fordult. Az ember kétségbeejtő, reménytelen helyzete, amelyet a leprája okozott, a bűn pusztító természetét mutatja be:
(1).A bűn beszennyezi és cselekvőképtelenné teszi a bűnöst.
Ahogyan a leprások szertartásilag tisztátalanok voltak, és ki voltak zárva a nyilvános istentiszteletből, úgy a bűnösök is tisztátalanok a Szent Isten előtt. A tisztátalan bűnösök soha nem lehetnek a mennyben Istennel, aki megközelíthetetlen világosságban lakik. Ahogyan a lepra nemcsak a külső megjelenést, hanem a belső szerveket is érinti, úgy a bűn a testet és a lelket is megfertőzi. Még a bűnös jó cselekedetei is szennyezettek, olyanok mint a szennyes rongyok Isten szemében (Ézs 64:6).
(2).A bűn egymástól való eltávolodást és a kapcsolatok megszakadását okozza.
A leprásnak családjától és barátaitól elkülönítve kellett élnie. Soha nem érezhette felesége meleg, gondoskodó érintését. Nem tarthatta ölében gyermekeit vagy unokáit, és nem érezhette, hogy a nyakát átkarolják. Nem tudott együtt étkezni a családjával, vagy nem lehetett jelen, hogy élvezze a nevetés egy pillanatát. Nyilvánvaló, hogy ez az elszigeteltség megszakította a korábban szoros és gondoskodó kapcsolatokat. Ugyanígy a bűn is feszültséget és gyakran az emberi kapcsolatok teljes megszakadását okozza. Férjek és feleségek, akik egykor mélyen szeretve érezték magukat, a bűn miatt megkeserednek és elidegenednek egymástól. Apák, akik egykor minden ellenségtől megvédték volna gyermekeiket, a bűn miatt amely jelen van mindkét oldalon, durvák és kegyetlenek dacos, dühös kamaszaikkal szemben. A kapcsolatok e megromlása miatt...
(3).A bűnt magányt eredményez a bűnös számára.
El tudjátok képzelni, milyen magányos lehetett ez a leprás ember, miután ki kellett költöznie az otthonából, és távol kellett élnie a szeretteitől? Amint a bűn belépett az emberi faj életébe, az első házaspár, akik teljes meghittségben éltek egymással, ami abban nyilvánult meg, hogy meztelenül és szégyenkezés nélkül voltak egymás jelenlétében, most fügefalevelekkel takarták be magukat, és Ádám Évát hibáztatta a bajaiért. Mivel a bűn elszigetel minket egymástól és Istentől, magányt eredményez. A bűnösök gyakran olyanok, mint két sündisznó, akiknek a hideg miatt össze kell bújniuk, de amikor közel kerülnek egymáshoz, megszúrják egymást.
(4).A bűn egyre rosszabbá válik, és lelki halállal végződik.
Ahogy a lepra is egyre súlyosabbá vált, amíg a leprás meg nem halt, ugyanígy a bűn is. Ha Jézus Krisztus nem tisztítja meg, a bűnösnek fizikai halállal kell szembenéznie, majd azzal, amit a Biblia "második halálnak" nevez, vagyis az Istentől való örök elválasztottsággal a tűz tavában (Jel 20:14-15). Érdekes, hogy ugyanazokat a tisztítóeszközöket, amelyeket a leprás meggyógyítására használtak - cédrusfa, izsóp és karmazsin - csak egy másik helyzetben használták, nevezetesen annak a megtisztítására, aki egy halott test érintése által beszennyeződött (4Mózes 19:6, 18; 3Mózes 14:4-7). Ahogy a Jakab 1:15 fogalmaz: "a bűn pedig kiteljesedve, halált nemz".
(5).A bűnre nincs emberi gyógymód.
Ennek a leprásnak nem volt emberi reménye a gyógyulásra. Kétségtelen, hogy voltak sarlatán orvosok a "kígyóolajos gyógymódjaikkal", akik minden fillért elvettek volna a szegény leprástól, de nem tudták volna meggyógyítani. Valószínűleg jó szándékú családtagok és barátok meséltek a leprásnak valamilyen népi gyógymódról, amely állítólag meggyógyított egy másik leprást. Talán megpróbálta megváltoztatni az étrendjét. De semmi sem használt. A világ összes akaratereje sem tudta meggyógyítani. Nem segített semmilyen jó szándék, pozitív gondolkodás vagy ígéret, hogy másképp fog élni. Nem volt más reménye, mint a Jézus által történő csodálatos gyógyulás.
A bűnre azonban nincs emberi gyógymód. Elhatározásokat tehetsz és megígérheted, hogy megváltozol. Elmehetsz pszichoterápiára, és megpróbálhatsz betekintést nyerni a múltadba. A világ néhány bölcsessége segíthet abban, hogy megtanulj jobban kijönni másokkal, de egyik sem tud kibékíteni azzal a Szent Istennel, akinek törvényét megszegted. Tagadhatod a bűntudatodat, és mondhatod magadnak, hogy az nincs is. De ott van, és nincs emberi mód arra, hogy eltávolítsd. Ez a leprás megmutatja nekünk, lelki leprásoknak, az egyetlen reményt számunkra:
B.A bűnösöknek Jézushoz kell folyamodniuk a megtisztulásért.
Alfred Edersheim elmondja, hogy egy leprást, aki megsértette a szükséges elkülönítést, 39 korbácsütéssel büntettek. Ez a leprával teli ember azonban úgy gondolta, hogy nincs vesztenivalója. Ha megverik, valószínűleg meghal, és az nem lehet rosszabb, mint az élő halál. Ezért bátran odament Jézushoz, és hittel kiáltotta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem". Nem tudjuk, hogy a férfi az "Úr" cím alatt az istenség teljes jelentését értette-e, ugyanis jelenthette csak azt is, hogy "uram". De annak a hitének fényében, hogy Jézusnak hatalma van meggyógyítani őt, a férfi legalábbis elismerte, hogy Jézus nagy próféta. A "ha Te akarod" kifejezéssel a férfi nem kérdőjelezte meg az Úr könyörületességét. Inkább alávetette magát az Ő szuverenitásának, hiszen nyilvánvalóan nem Isten akarata, hogy minden embert fizikailag meggyógyítson. Nem követelte a gyógyítást, hanem alázatosan, hittel jött.
Ez a leprás nagyszerű példája annak, hogy a bűnösök hogyan fordulhatnak és hogyan kell Jézushoz fordulniuk a bűneikből való megtisztulásért. Hittel kell jönnünk, hogy Ő képes megtisztítani minket. Tudjuk, hogy Ő kész megtisztítani minden bűnöst, aki hozzá jön, mert Ő maga kijelentette: "aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el" (János 6:37). De még így sem szabad úgy jönnünk, hogy a megtisztulást követeljük, mintha valamiképpen jogunk lenne rá, hanem azzal az alázatos lélekkel, amely azt mondja: "Uram, jogosan elítélhetnél engem sok bűnömért, de ha Te akarod, megmoshatsz és meggyógyíthatsz". Mi történik, amikor egy bűnös így jön Jézushoz?
2.Jézus készségesen megadja a teljes megtisztulást, majd megparancsolja az Ő szavának való engedelmességet.
Látjuk Jézus együttérzését ezzel a nyomorult emberrel mind fizikai érintésében, mind kedves szavaiban: "Akarom, tisztulj meg". Jézus meggyógyíthatta volna az embert azzal, hogy kimondja a szót anélkül, hogy megérintené, de azok legnagyobb megdöbbenésére, akik ezt látták, Jézus megérintette ezt a beteg embert. William Barclay megjegyzi: "A zsidó számára nincs elképesztőbb mondat az Újszövetségben, mint ez az egyszerű kijelentés: "Jézus kinyújtotta kezét és megérintette a leprást"". Bármely hétköznapi ember szertartásos fertőzést kapott volna ettől az érintéstől. De ahelyett, hogy beszennyeződött volna, Jézus teljes, azonnali megtisztulást adott ennek az embernek. Valaki azt mondta, hogy Jézus szava: "Akarom", amelyet ez a hatalmas cselekedet támaszt alá, Isten és csakis Isten szava, akinek mindenható akarata az oka mindennek (J. C. Ryle). Ez azt mutatja:
A.Jézus teljes tisztulást ad minden bűnösnek, aki hittel hozzá fordul.
Ez a leprás nem öltözött a legszebb, legtisztább ruháiba, és nem próbálta elrejteni a testét borító szörnyű sebeket és torzulásokat. A betegségének minden rútságával együtt jött Jézushoz, és tisztulásért könyörgött, Jézus pedig válaszul azonnal és véglegesen megtisztította őt a betegség minden nyomától. Néha az emberek azt gondolják: "Nem jöhetek Jézushoz, amíg meg nem tisztulok a legrosszabb bűneimtől". Vagy eljönnek Jézushoz, de megpróbálják elrejteni vagy lekicsinyelni romlottságuk szörnyűségét. Ne tedd ezt. Gyere Jézushoz minden szennyeddel és szivárgó sebeiddel együtt. Tartsd az Ő színe elé a bűn által szétmarcangolt kézcsonkjaidat. Abban a pillanatban, ahogy ezt megteszed, érezni fogod Jézus gyógyító érintését, amint azt mondja neked: " Akarom; tisztulj meg". Ő ezt szabadon megadja, ami kizárólag az Ő kegyelmén alapszik, nem pedig a bűnösben lévő bármin.
A Jézus által felkínált tisztulás nem csupán külsődleges. Megtisztítja a beszennyezett lelkiismeretet, a belső embert. Ahogy ez a leprás azonnal és teljesen meggyógyult, úgy a Krisztusban bízó bűnös is azonnal és teljesen megtisztul, teljesen megbékél Istennel. Minden olyan vallás, amely azt tanítja, hogy a jó cselekedetek és bűnbánati cselekedetek révén fokozatosan üdvözülsz, kegyetlen és gonosz. Kegyetlen, mert a bűnösöket a bűntudat rabságában tartja. Soha nem tudják, hogy elég jócselekedetet tettek-e ahhoz, hogy a mennyei mérleg a javukra billentse a mérleg nyelvét. Gonosz, mert tagadja Jézus vérének tisztító erejét és a hívő bűnösnek ingyen adott igazságosságát. A Biblia azonban világosan megerősíti, hogy "aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul" (Róma 4:5). Még ha tele is vagy a bűn leprájával, gyere Jézushoz, és folyamodj hozzá a megtisztulásért, és Ő szabadon, azonnal megadja azt.
Néhány törvényeskedő ember azt kifogásolja, hogy ha Isten a cselekedeteinktől függetlenül teljes megbocsátást ad, akkor az emberek úgy élnek, ahogyan akarnak. A Szentírás azonban világosan tanítja, hogy ez nem így van:
B.Jézus teljes engedelmességet követel minden bűnöstől, aki hittel hozzá fordul.
Jézus megparancsolta ennek a megtisztított leprásnak, hogy senkinek ne szóljon: "Hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánlj fel áldozatot a megtisztulásodért, ahogy Mózes parancsolta, bizonyságul nekik" (5:14). Lukács csak az eredményről számol be, hogy a Jézusról szóló hír még jobban elterjedt (5:15); Márk 1:45 azonban azt mondja, hogy a hír azért terjedt még jobban, mert a megtisztított ember nem engedelmeskedett Jézusnak, és önként hirdette a gyógyulását. Valószínűleg Jézus parancsának nem az volt a célja, hogy ez az ember örökre hallgasson a gyógyulásáról, hanem az, hogy előbb menjen el, és teljesítse a törvény követelményét. Jézus tanúságot akart tenni a zsidó papok előtt mind arról, hogy azért jött, hogy betöltse a törvényt, mind pedig arról, hogy ő a Messiás, akinek hatalma van nemcsak a leprásokat, hanem a bűnösöket is megtisztítani (lásd 5:20).
Ennek a megtisztított leprásnak az engedetlensége érthető - ki ne lett volna hajlandó ezt a háztetőkről kiabálni? De ez még mindig nem menti fel őt; engedelmeskednie kellett volna Jézusnak (lásd Márk 1:43). Ebből megtudhatjuk, hogy ...
(1).Az engedelmesség veszélybe kerül, ha érzéseink alapján cselekszünk.
Kétségtelen, hogy ez az ember nem értette, hogy Jézus miért parancsolja neki, hogy hallgasson. Elég furcsa volt az a helyzet, hogy egy ember engedetlen volt a tanúságtétel miatt! De Jézust a papok előtti tanúságtétel foglalkoztatta, és tudta, hogy ennek a csodának a hirdetése csak nagyobb tömegeket fog vonzani, akik gyógyulást akarnak, de akiket nem érdekel az Isten Igéjének való engedelmesség. A férfi azonban az érzései alapján cselekedett, nem pedig az Úr Jézusnak való engedelmességből.
Érzelemközpontú kultúrában élünk. Gyakran előfordul, hogy amikor valaki megkérdez egy fiatalt a megtéréséről, a válasz, amit kap, valahogy így hangzik: "Egyszerűen csak éreztem az Urat az összejövetelen és a zenében, és egészen jól éreztem magam, ezért előrementem, és elimádkoztam az imát, és még soha életemben nem éreztem magam olyan jól. Tényleg érzem a Lelket itt a gyülekezetetekben is". Néhány héttel később, amikor komoly problémáik vannak a keresztyén életükben, ezt lehet hallani: "Nem érzem úgy az Úr jelenlétét, mint korábban". Csupa érzés, de alig ismerik Isten Igéjét, és nincs fogalmuk az engedelmességről. Figyeljetek ide! Ha érzések alapján éled a keresztény életedet, nem leszel engedelmes az Úrnak. Hogyan kell tehát élnünk?
(2).Az engedelmesség akkor lesz teljes, ha Isten Igéje alapján imádságos lelkülettel cselekszünk.
Jézus a Mózes parancsa (3Mózes 14. könyve) alapján adta ki a parancsot ennek az embernek. A megtisztulásnak volt egy meghatározott, bonyolult folyamata, amelyet a leprásnak követnie kellett. Ha követte volna, akkor sokat tanulhatott volna Isten szentségéről, az ember beszennyeződéséről és Isten megbocsátásáról. Még ha nem is értjük az Isten parancsai mögött álló okokat, ha engedelmeskedünk, akkor megáldva leszünk.
Az Úr Jézus a mi példánk a teljes engedelmességről. Annak érdekében, hogy a növekvő népszerűség és az egyre növekvő igények ellenére a figyelmét az Istennel való kapcsolatára összpontosítsa, azt olvassuk, hogy Jézus "gyakran visszavonult a pusztába és imádkozott" (5:16). Jézusnak időt kellett szakítania erre! Ahogy neked és nekem is. Ez nem történik meg véletlenül a zsúfolt időbeosztás és a sok felelősség mellett, amelyekkel mindannyian küzdünk. De ha megtapasztaltad Jézusnak a bűneidből való csodálatos megtisztítását, akkor Ő arra hív, hogy teljes engedelmességet tanúsíts az Ő Igéje iránt egész életedben. Ahhoz, hogy engedelmes legyél, időt kell szakítanod arra, hogy egyedül maradj Istennel és az Ő Igéjével, hogy közösségben legyél Vele.
Következtetés
Természetüknél fogva egyes emberek rendmániások, míg mások "rendetlenek". Egy kis szemét itt-ott és egy kis por a házadban nem baj, ha együtt tudsz élni vele. De egy kis bűnszemét az életedben nem jó. Egyikünk sem lehet "rendetlen", amikor a bűnről van szó. Néhány évvel ezelőtt a NASA épített egy kilencemeletes "tiszta" szobát, amely annyira tiszta, hogy minden 0,3 mikronnál nagyobb szennyeződést és port kiszűr. Egy emberi hajszál 40-100 mikron között van. Mi lenne, ha a keresztények ennyi erőfeszítést tennének, hogy kitakarítsák a bűnt az életükből! Az Úr, aki kegyelme által megtisztított minket a bűneinktől, teljes engedelmességre hív bennünket az Ő Igéje iránt. "Szentek legyetek, mert én szent vagyok" - mondja az Úr (1Pét 1:16). Jézus megtisztít minden bűnöst, aki Hozzá fordul, és aztán a parancsainak való engedelmesség által a tiszta életre hív minket. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Halfogás vagy emberfogás?
  2024-03-18 07:47:56, hétfő
 
  Halfogás vagy emberfogás?

Lukács 5,1-11:,,Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt."

A Lukács 5:1-11-ben azt látjuk, hogy az Úr Jézus segít néhány halásznak, hogy életüket a helyes irányba terelje. Az írástudók véleménye megoszlik arról, hogy ez az eset azonos-e azzal az esettel amikor Jézus elhívta ezeket a halászokat az ő követésére amelyről olvasunk a Máté 4:18-22-ben és a Márk 1:16-20-ban. A kérdést megválaszolatlanul kell hagynunk. Azt azonban tudjuk, hogy a János 1:35-42 megörökíti Jézus és Péter első találkozását. A szövegünkben szereplő esemény körülbelül egy évvel később történik. Jakab és János, és talán még néhányan mások is jelen voltak, például Péter testvére, András (bár itt nincs megnevezve), de a mi szövegünkben a hangsúly Jézuson és Péteren van. Ezek a férfiak mind találkoztak Jézussal, és elkezdték követni őt, de még nem voltak teljesen elkötelezettek a küldetése, az ügye mellett. Ez az esemény új irányt szabott az életüknek.
Az első versekben (1-3) Jézus Isten Igéjét tanítja, Péter azonban a halászatával foglalkozik. A 11-dik vershez érve Péter otthagyja a világi hívatását, hogy Jézust követve embereket fogjon, és ne halakat. Jézus szavai a 10. versben kulcsfontosságúak e történet megértéséhez és alkalmazásához: "Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz". A "fogni" szó szó szerint azt jelenti, hogy "élve elfogni". Bár világi hivatásukban a halak, amelyeket kifognak, meghalnak, az új irányultságukban, hivatásukban halott embereket fognak ki, és Jézus számára életre kelnek. A történet megmutatja, hogyan alakítja át Jézus a hétköznapi embereket (még a bűnös embereket is, mint Péter) az Ő szolgáivá, akik részt vesznek az Ő nagy ügyében, vagyis az emberek Isten számára történő kifogásában. Ez arra tanít bennünket, hogy ...
A legnagyobb célunk az életben az kell legyen, hogy kövessük Jézust abban, hogy embereket fogjunk neki.
Képzeld el a jelenetet: A sokaság Jézus körül tolongott, és hallgatta Isten szavát. És hol volt Péter, Jakab és János? A dolgukkal voltak elfoglalva, a hálójukat tisztogatták egy csalódást keltő, fogás nélküli halászattal töltött éjszaka után. Jézus feladata tehát az volt, hogy elterelje a figyelmüket a halakról, és magára és az elveszett emberekre irányítsa a figyelmüket. Trench érsek úgy fogalmaz, hogy Jézus "[önmagát] jelölte ki (tette meg csalinak)..., hogy a halászokat a hálójába kerítse" (Notes on the Miracles of Our Lord [Baker], 83. o.). Az első lecke a következő:
1.Ahhoz, hogy embereket fogjunk Krisztusnak, ahhoz az szükséges, hogy ne arra koncentráljunk, hogy hogyan lehetünk sikeresek a világi hívatásunkban, hanem arra, hogy hogyan lehetünk sikeresek az emberek kifogásában a Megváltó számára.
Azzal nincs semmi baj, ha a világi hívatásban sikeresek vagyunk. Isten azt akarja, hogy szorgalmasak legyünk és jól végezzük a munkánkat. Nem lelkibb, ha középszerűek vagyunk a munkánkban, és nem eredendően világiasabb, ha sikeresek vagyunk. Továbbá, amikor azt mondom, hogy a világi hívatás sikeréről át kell helyeznünk a hangsúlyt arra a sikerre, hogy embereket fogjunk Krisztusnak, nem arra célzok, hogy mindenkinek el kell hagynia az úgynevezett "világi" foglalkozást, és teljes munkaidőben az evangélium terjesztésében kell dolgoznia. Vannak, akik erre hivatottak, ahogy Péter is, de bizonyára nem mindenki. Nem nagyobb lelki dolog teljes munkaidőben szolgálatot végezni, mint az Úr hűséges szolgájának lenni valamilyen másfajta munkában. Ez csak az ajándékok és az elhívás kérdése.
De mindezek után mégis kitartok amellett, hogy ha Jézus Krisztus követője vagy, akkor el kell fogadnod az Ő célját az életeddel kapcsolatban, és az Ő elsődleges célja az Ő gyermekei számára soha nem az, hogy sikeresek legyünk a munkahelyünkön, a világi hívatásunkban. Az Ő szava mindannyiunkhoz így szól: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön", hanem inkább: "Keressétek először az Ő országát és az Ő igazságát" (Mt 6:19, 33). Bármilyen munkát is végzel a megélhetésedért, a fő célodnak Isten dicsőítésének kell lennie, és a legfőbb célodnak annak kell lennie, hogy viselkedéseddel, magatartásoddal és szavaiddal Jézus Krisztus tanúja legyél. Ehhez szükség van egy olyan szemléletváltásra, amelyben úgy kezdesz tekinteni az emberekre, ahogyan Jézus tette, és úgy tekintesz magadra, mint az Ő képviselőjére a saját környezetedben. Az emberek, akikkel kapcsolatba kerülsz, jelentik a te missziós területedet.
Ezek a halászok most fogták pályafutásuk valószínűleg legsikeresebb fogását. A két hajónyi hal valószínűleg szép hasznot hozott volna a helyi piacon. Mint egy bányász, aki végre aranyat talál, ez a sikeres fogás valószínűleg meghozta az étvágyukat, hogy újra kimerészkedjenek, és még többet próbáljanak fogni. Könnyen lehet, hogy azt gondolták: "Hű, ha ez így folytatódik, meggazdagodhatunk!". De mivel Jézus világosan kijelentette számukra az új célt, ehelyett azt olvassuk, hogy "amikor partra vonták a csónakjaikat, mindent elhagytak, és követték őt" (5:11). A dolgok ettől a pillanattól kezdve megváltoztak, annak köszönhetően, amit Jézus tett és mondott. A halfogás nem volt összehasonlítható azzal, hogy Jézust kövessék és embereket fogjanak. Krisztus és az Ő célja most már magával ragadta őket.
A kérdésem tehát a következő: "Krisztus életedre vonatkozó céljának élsz?". Mint mondtam, ez nem azt jelenti, hogy tehetségesnek kell lenned az evangelizálásban, vagy hogy teljes munkaidős igei szolgálatba kell menned. Csak néhányan vannak erre elhívva. Hanem azt jelenti, hogy mivel találkoztál Jézus Krisztussal, mint Megváltóddal és Uraddal, az életed nem a sajátod. Többé már nem önző célokért élsz. Azért élsz, hogy dicsőítsd Jézus Krisztust, és hogy az általa adott ajándékaidat arra használd, hogy segítsd azt a nagyszerű ügyet, hogy embereket fogjon a maga számára.
Ez azt jelenti, hogy életed végén nem azzal fogod mérni a sikert, hogy sok pénzt halmoztál-e fel, vagy hogy milyen magasra kapaszkodtál fel a vállalati ranglétrán. Hanem azzal fogod lemérni az életedet, hogy hűségesen használtad-e azt, amit Isten rád bízott, hogy előmozdítsd az Ő országát. Akár közvetlenül a szóbeli tanúságtételeden keresztül, akár közvetve a példádon, az adakozásodon, a jócselekedeteiden, a szolgálatodon vagy bármi máson keresztül, azért lesznek emberek a mennyben, mert nem magadnak éltél, hanem Jézus Krisztusnak és az Ő országának. Meg kell hoznunk ezt az alapvető hangsúlyváltást, ha azt akarjuk, hogy arra legyünk felhasználva, hogy Jézus Krisztus számára emberek legyenek megragadva, kifogva.
2.Ahhoz, hogy embereket fogjunk Krisztusnak, ahhoz engedelmeskednünk kell az Úr Jézus Krisztus szuverén hatalmának.
Alexander Maclaren megjegyzi: "Az egész elbeszélésben semmi sem figyelemreméltóbb, mint az a magától értetődő mód, ahogyan Urunk ezekkel az emberekkel bánik, és ahogyan utasítja őket". Először is Jézus beszáll Péter csónakjába, és megkéri, hogy a parttól kissé távolabb hajózzon ki, hogy úgy taníthassa a tömeget, hogy azok ne nyomuljanak feléje. Aztán, amikor befejezte a tanítást, Jézus egyenesen megparancsolja Péternek, hogy evezzen ki a mélyre, és vessék ki a hálókat fogásra. Itt van egy ács, aki elmondja egy hivatásos halásznak, hogyan végezze a munkáját! Péter tudta, hogy a halászat legjobb ideje az éjszaka, és hogy ő éppen most halászott egész éjjel eredménytelenül. De miután rövid tiltakozását jelezte, Péter gyorsan hozzáteszi: "mindazáltal a te parancsodra levetem a hálót" (5:5). Engedelmessége csodálatos sikert eredményezett.
Jézusnak az emberfogásról szóló szavai miatt joggal tekinthetjük ezt a csodát az evangélium hirdetéséről szóló leckének. Legalább öt olyan leckét tartalmaz, amelyet meg kell tanulnunk:
A.AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE ISTEN IGÉJÉN ALAPUL.
Az 1-3. versekben Jézus Isten igéjét hirdeti a tömegnek, és amint a 4:43 világossá teszi, üzenete Isten országára összpontosított, arra a birodalomra, ahol Isten szuverén, és az emberek alá vannak rendelve neki. Az, hogy az Ő üzenete "Isten igéjének" neveztetik, azt jelenti, hogy az Istentől, mint forrástól származik. A Jézus által hirdetett szó Istentől származott, és ezért Isten tekintélyével rendelkezett. Ahogy Jézus mondta: "Semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, ahogyan az Atya tanított engem" (János 8:28).
Amikor az embereknek az evangéliumról beszélünk, egyszerűen el kell mondanunk nekik, amit Isten kinyilatkoztatott magáról, a Megváltóról és arról, hogy szükségünk van rá. A tanúk nem találják ki a saját történeteiket. A tanúk eskü alatt állnak, hogy az igazat mondják arról, amit láttak és hallottak. A Biblia Isten szava hozzánk az Ő hűséges tanúin keresztül. A mi feladatunk, akárcsak az apostoloké, hogy elmondjuk, mit tett Isten az Ő Fia, Jézus által.
Ha tehát hatékonyabb akarsz lenni az evangelizálásban, mélyedj el az Igében, hogy tisztában legyél az evangéliummal. Meg kell értened és képesnek kell lenned arra, hogy megmutasd az embereknek, mit mond a Szentírás az olyan fogalmakról, mint a bűn, az ítélet, Krisztus helyettesítő halála, Isten kegyelme és a Jézus Krisztusba vetett üdvözítő hit. Nem minden keresztény prédikátor, de minden keresztény bizonyságtevő, tanúságtevő. Ahhoz, hogy engedelmes tanú lehess, meg kell tanulnod az örömhír összetevőit.
B.AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉRE IRÁNYULÓ KEZDEMÉNYEZÉS AZ ÚRTÓL SZÁRMAZIK.
Egyértelmű, hogy Jézus kezdeményezte, hogy ezekből a halászokból emberhalászok legyenek. Péter, Jakab és János nem a csónakjukban ültek egy nap, amikor egyiküknek támadt az az ötlete, hogy "Hé, evangélistákká kellene válnunk!". Valószínűleg ez járt a legtávolabb a fejükben. De az Úrnak más tervei voltak, és az Ő tervei győzedelmeskedtek.
Talán azt gondolod: "Ez az üzenet semmilyen módon nem vonatkozik rám. Nem vagyok evangélista, és soha nem is leszek az." Mint mondtam, lehet, hogy igaz, hogy nem vagy megajándékozva az evangelizálással, és nem vagy elhívva arra, hogy teljes munkaidőben az evangélium hirdetésével foglalkozz. De Isten akarata az, hogy az Ő célját fogadd el célodként, és ebből a szövegből világosan kiderül, hogy az Úr célja az, hogy olyan hétköznapi embereket, mint ezek a halászok, az Ő ügynökeivé tegyen, hogy más embereket fogjanak Isten számára. A Lukács 19:10-ben Jézus így fogalmazta meg célját: "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett". Ha azt állítjuk, hogy az Ő követői vagyunk, de nincs szívünk az elveszettek elérésére, akkor nem vagyunk összhangban az Ő céljával.
Ha részt veszünk az elveszettek elérésében, akkor megvan a bizonyosságunk, hogy az Úr előttünk jár. Nem kell a saját ösvényünket kitaposnunk. Az Úr szuverén módon kiválasztott egy népet a föld megalapítása előtt, és mi együttműködünk az Ő örökkévaló szándékával, hogy elvigyük az evangéliumot azokhoz, akiket Ő kiválasztott. Ahogyan Pál fogalmazott: "Azért viselek el mindent a kiválasztottakért, hogy ők is elnyerjék azt az üdvösséget, amely Krisztus Jézusban van, és ezzel együtt az örök dicsőséget" (2Tim 2,10). Mivel a kezdeményezés az Úré, bizalommal engedelmeskedhetünk, tudva, hogy tanúságtételünket az Ő örökkévaló céljaira fogja felhasználni.
C.AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ÚTMUTATÁS AZ ÚRTÓL SZÁRMAZIK.
Az Úr utasítja Pétert, a halászt, hogy hová vesse ki a hálóját! Nem tudjuk, hogy ez az Úr mindentudásának csodája volt-e, hogy tudta, hol vannak a halak, vagy pedig Ő parancsolta a halakat erre a helyre, és azok engedelmeskedtek. De nyilvánvaló, hogy Jézus adta a parancsokat, és amikor Péter engedelmeskedett, akkor kapta ezeket a csodálatos eredményeket. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy mit tegyünk, hogy elérjük az elveszett embereket, akkor imádkoznunk kell: "Uram, mutasd meg nekünk, hol vannak a halak, amelyeket ki akarsz fogni, és mi oda vetjük ki a hálót".
Van egy misszionárius házaspár akik járják a világot, és muszlim országokba viszik az evangéliumot. Egy alkalommal az Úr ráébresztette a feleséget, hogy miközben az egész világot járják az evangéliummal, elhanyagolják a saját szomszédaikat. Így hát igyekezett egy kis időt tölteni az egyik szomszédjával. Miközben beszélgettek, de semmi lelki dologról, a szomszéd hirtelen azt mondta: "A lányomnak és nekem el kell mennünk a gyülekezetbe. Tud egy jó gyülekezetet, ahova elmehetnénk?". Nemcsak meghívta az asszonyt a gyülekezetbe, hanem elmondta neki a Krisztusról szóló jó hírt, és a szomszédasszony most már bízik benne, mint Megváltójában. Talán azt gondolod: "Ez velem soha nem történik meg!". Emlékezned kell arra, hogy ...
D.AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉNEK EREDMÉNYEI AZ ÚRTÓL SZÁRMAZNAK.
Ez alkalommal Péter majdnem több halat fogott, mint amennyit kezelni tudott - a hálók elkezdtek szakadni, és a hajók süllyedni kezdtek! Pünkösd napján ugyanez történt lelkileg is, amikor Péter prédikált, és 3000-en bíztak Krisztusban. Egy másik alkalommal az Úr Kornéliusz házához irányította Pétert, és még mielőtt Péter befejezte volna a prédikációját, az egész csoport válaszolt! De bármilyen eredményeket látunk vagy nem látunk, szem előtt kell tartanunk Pál szavait: "Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést" (1Kor 3:6). Bár meg kell próbálnunk hatékonyabbá válni az evangélium ismertetésében, nem szabad elfelejtenünk, hogy az igazi megtérés egyedül Istentől származik. Lehetséges, hogy ügyes eladási módszerekkel döntéseket érjünk el, de megtéréseket csak akkor láthatunk, amikor Isten új életet ad az Ő Lelke által.
Az evangélium hirdetése tehát Isten Igéjén alapul. Az evangélium hirdetésében a kezdeményezés, a vezetés és az eredmények mind az Úrtól származnak. Tehát nekünk nem kell semmit sem tennünk, ugye? Tévedés!
E.AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ENGEDELMESSÉG RAJTUNK MÚLIK.
Ha Péter nem engedelmeskedett volna úgy, hogy az Úrnak engedelmeskedve kievez a mélyre, és leveti a hálót, akkor ez a csoda nem történt volna meg. Az Úr elérhette volna, hogy az összes hal a partra ússzon, és beugorjon Péter csónakjába, de nem ezt tette. Péternek engedelmeskednie kellett, és akkor az Úr megtette ezt a csodát.
Péter először hangot adott ellenvetéseinek, hogy ez miért nem fog működni. Hála Istennek, gyorsan hozzátette: "De a Te parancsodra ...". Péterhez hasonlóan könnyű száz okot felhozni arra, hogy miért nem tehetjük meg azt, amit az Úr mondott nekünk. Néha az Ő parancsai kissé furcsának tűnhetnek számunkra, ahogyan ez a parancs is furcsának tűnhetett Péter számára. De Péterhez hasonlóan nekünk is félre kell tennünk az érveinket, a kifogásainkat, hogy miért nem fog ez működni, és engedelmeskednünk kell az Úrnak, miközben igyekszünk embereket bevonni az Ő evangéliumának hálójába. Engedelmesen engedjük le az evangélium hálóját, és hagyjuk, hogy az Úr belevezesse a halakat.
Ahhoz tehát, hogy embereket fogjunk Krisztus számára, a világi hívatás sikeréről az evangélium sikerére kell átállnunk. És meg kell tanulnunk engedelmeskedni az Úr szuverén hatalmának, amikor azt mondja nekünk, hogy tegyünk tanúságot az Ő jó híréről.
3.Ahhoz, hogy embereket fogjunk Krisztusnak, ahhoz növekednünk kell annak megismerésében (megértésében), hogy ki Ő és kik vagyunk mi.
Péter már sokat érintkezett Jézussal. Látta őt csodákat tenni, beleértve a tömeges gyógyításokat a saját háza előtt, Kapernaumban. De ez a csoda, amely az ő személyes kereskedelmét érintette, úgy hatott rá, ahogy a többi nem. Péter hirtelen új megvilágításban látta Jézust, és ugyanabban a pillanatban saját bűnössége is elborította. Változatlanul azok a leghatékonyabb tanúk, akiknek magasztos képük van az Úr Jézus Krisztusról, és akik fájdalmasan tudatában vannak saját méltatlanságuknak, érdemtelenségüknek, hogy az Ő tanúi legyenek.
A.NÖVEKEDNÜNK KELL JÉZUS, MINT A HATALMAS, SZENT ÉS KEGYELMES ÚR MEGISMERÉSÉBEN.
(1). Jézus a hatalmas Úr. Bár ez a csoda nem változtatta meg a természet fizikai törvényeit, mégis megmutatja az Úr Jézus hatalmát a természet felett. A kulcs, amely megmutatja Krisztus hatalmát, Péter mondata: "a te szavadra" (5:5). Milyen szó ez? A Szentírás kijelenti, hogy Isten a szavával teremtette az eget és a földet (1Móz 1:3 ff.; Zsid 11:3). Azt is kijelenti, hogy Jézus "hatalmának szava által tart fenn mindent" (Zsidók 1:3). Az Ő szavára királyságok keletkeznek és dőlnek össze. És az Ő evangéliumának igéje "Isten ereje az üdvösségre mindenkinek, aki hisz" (Róm 1:16). A megváltás nem emberi önsegítő program. Ahhoz az kell, hogy Isten új szívet és új életet adjon azoknak, akik halottak voltak bűneikben. Az evangelizációs munka nem a mi gyenge meggyőzőerőnktől függ, hanem Isten hatalmas munkájától a bűnösök szívében.
(2). Jézus a szent Úr. Amikor Péter meglátta Jézus hatalmas erejét, rögtön lenyűgözte őt Jézus szentsége a saját bűnösségével ellentétben. Logikusabb ima lett volna: "Ne távozz tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!". De Péter itt nem volt logikus. Azt fejezte ki, amit Ézsaiás érzett, amikor megpillantotta az Úr szentségét, és így kiáltott fel: "Jaj nekem, elvesztem! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mert szemeim látták a Királyt, a Seregek Urát" (Ézs 6,5). A mai embereknek, először is Isten népének, de aztán azoknak is, akik nem ismerik Őt, szükségük van az Úr abszolút szentségének új látására. Egy ilyen látomás megmutatja nekünk kétségbeesett szükségünket és saját alkalmatlanságunkat arra, hogy ennek a szükségnek megfeleljünk. Így, elvetve minden vélt jóságunkat, teljesen Isten bőséges irgalmára bízzuk magunkat.
(3). Jézus a kegyelmes Úr. Figyeljük meg az Úr kegyelmes válaszát Péternek: "Ne félj, ezentúl emberhalász leszel". Jézus szava: "ezentúl" nagyszerű reményteli szó mindannyiunk számára! Talán szánalmasan elbuktál. Talán elborít a saját bűnösséged. Borulj Jézus elé, ahogy Péter tette, és valld meg neki, és hallani fogod az Ő kegyelmes szavát: "ezentúl". Ő a kegyelmes Úr, aki új kezdetet ad azoknak, akik bűnbánatot tartanak. Ahhoz, hogy embereket fogjunk Krisztusnak, növekednünk kell annak megismerésében, hogy ki Ő, a hatalmas, szent és kegyelmes Úr.
B.NÖVEKEDNÜNK KELL ANNAK MEGÉRTÉSÉBEN (MEGISMERÉSÉBEN), HOGY BŰNÖSÖK VAGYUNK, AKIK NEM ÉRDEMLIK MEG AZ Ő KEGYELMÉT, DE AKIKET KEGYELME ÁTALAKÍT.
Az, hogy Péter elismerte saját bűnösségét, nem zárta ki őt abból, hogy embereket fogjon Krisztusnak; sőt, ez inkább alkalmassá tette őt. Ha azt hiszed, hogy elég jól összeszedted magad ahhoz, hogy alkalmas legyél az Úr szolgálatára, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy szolgáld Őt! Az Úr azokat hívja az Ő szolgálatába, akik állandóan, fájdalmasan tudatában vannak saját bűnösségüknek és gyengeségüknek, mert csak ők az egyetlenek, akik szintén állandóan tudatában vannak annak, hogy teljesen Rá kell támaszkodniuk. Még Pál apostol is, amikor az evangéliumi szolgálatról beszélt, így siránkozott: "Ki alkalmas ezekre a dolgokra?". Majd így válaszolt a kérdésére: "Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van" (2Kor 2,16; 3,5).
Isten átalakító kegyelme Krisztusban az, ami alkalmassá tesz bennünket, és arra ösztönöz, hogy az evangéliummal elérjünk másokat. Pál apostolt az ösztönözte az evangélium hirdetésére, hogy felismerte, hogy ő maga a bűnösök feje (1Tim 1:15; 1Kor 15:9, 10). Ha ismered saját szíved romlottságát, de ismered az Úr Jézus bőséges kegyelmét is, akkor koldusként, aki kenyeret talált, elmész, hogy elmondd más koldusoknak, hol találhatnak kenyeret.
Egy utolsó rövid megjegyzés:
4.Ahhoz, hogy embereket fogjunk Krisztusnak, együtt kell dolgoznunk más, megváltott és megváltozott bűnösökkel.
Péternek hívnia kellett társait, hogy jöjjenek és segítsenek neki a nagy halfogásban (5:7). Egyedül nem tudta megcsinálni. És abban a munkában, hogy embereket fogunk Krisztusnak, nem egyedül dolgozunk. Együtt dolgozunk a fogásért, de mindezek mögött nem mi vagyunk a felelősek a fogásért. Az Úr az! Együtt dolgozunk, de az Úré az érdem és a dicsőség.
Következtetés
Az a dolog, ami az életedet meghatározza, a te világi hivatásod vagy az Úr ügye? A halfogásra vagy az emberfogásra összpontosítasz? Olvastam egy idős emberről, aki egy vegyesboltot működtetett. Egykor virágzó vállalkozás volt, de ahogy idősödött, a férfi megszállottja lett a bolt rendben tartásának és tisztaságának. Órákat töltött a polcokon lévő áruk rendezésével és átrendezésével. Volt olyan nap, hogy ki sem nyitotta a boltot, mert félt, hogy rendetlenség lesz belőle. Ez az ember szem elől tévesztette a boltja célját!
Bár ez nevetségesen hangzik, de könnyű elkövetni. Fokozatosan a hangsúly az Úr céljáról, hogy az embereket az evangélium hálójába kerítsd, eltolódik a világi hívatásodra, bármi legyen is az. Imádkozom, hogy az Úr arra használja ezt az üzenetet, hogy megmutassa mindannyiunknak, hogy a legnagyobb célunk az életben az kell legyen, hogy Jézust kövessük abban, hogy embereket fogjunk élve az Ő számára. Imádkozom, hogy mindannyian ezzel a céllal felfegyverkezve menjünk ki a saját missziós területeinkre, és hogy az Úr örömmel adjon nekünk csodálatos fogásokat férfiakból, nőkből és fiatalokból az Ő országa számára! Ámen.

 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Reménység és erő Krisztustól egy szenvedő világ számára
  2024-03-18 07:43:39, hétfő
 
  Reménység és erő Krisztustól egy szenvedő világ számára

Textus: Lk 7:11-17

Ez nem újdonság, ugyanakkor minden nap amikor hallgatjuk a híreket szembesülünk azzal a fájdalmas valósággal, hogy egy szenvedő világban élünk. Jelenleg is a világ különböző részein háborúk folynak. Nép nép ellen folytat háborút.
Emellett jelen van a családokon belüli sokféle problémákból származó szenvedés és a személyes életben jelenlévő problémákból származó szenvedés. Házastársak folytatnak háborút egymás ellen, vagy háború van szülők és gyerekek között. És ezekben a harcokban mindenki szenved lelkileg vagy fizikailag. Aztán ott van a betegségek és más jellegű nyomorúságok által okozott lelki és fizikai jellegű szenvedés a személyes életünkben. Joseph Parker tizenkilencedik századi brit prédikátor mondta: "Prédikálj a szenvedőknek, és soha nem lesz hiány gyülekezetben. Minden padban van egy megtört szív".
Egy ilyen világban kétségbeejtően szükségünk van az igazi reménységről szóló üzenetre, amely legyőzi a kétségbeesésünket, reménytelenségünket, és a valódi erőről szóló üzenetre, amely legyőzi a gyengeségünket. Néha úgy érezzük magunkat, mint az az ember, aki fényt látott az alagút végén, de aztán rájött, hogy egy vonat jön felé. Ez hamis reménység! Igazi reménységre van szükségünk.
Jézus Krisztus evangéliuma ezt az igazi reményt és valódi erőt kínálja fel ennek a szenvedő világnak. Ezt szemléletesen ábrázolja a Lukács 7:11-17. Három olyan csodát jegyeztek fel, ahol Jézus egy halottat támasztott fel: Jairus lánya (Máté, Márk és Lukács ev.számol be erről); Lázár (csak János ev.számol be erről); és az özvegyasszony egyetlen fiának feltámasztása (csak Lukács ev.számol be erről). Jézus minden csodája túlmutat a szó szerinti tényen, a megtörtént eseményen, hiszen nagyszerű lelki tanulságokat lehet belőlük levonni. János "jeleknek" nevezte őket, ami azt jelenti, hogy jelentőségük túlmutat a külsőségeken. Valami mélyebbre mutatnak rá. Spurgeon azt mondta: "Ezek prédikációk a szemnek, ahogyan az Ő szóbeli beszédei prédikációk voltak a fülnek" (12 Sermons on Conversion [Baker], 80. o.). Hasonlóképpen, ez a beszámoló arról, hogy Jézus feltámasztotta ezt a fiatalembert, és visszaadta az édesanyjának, a tényleges tényeken kívül még elmond nekünk valamit. Azt mondja el nekünk, hogy:
Krisztus életadó szava reménységről és erőről szóló üzenet egy remény és erő nélküli világban.
Ez az asszony, aki elvesztette a férjét, most kétségbe volt esve egyetlen fia elvesztése miatt. És természetesen tehetetlen volt a halállal szemben. De Krisztus életadó szava reményt és erőt hozott ebbe a lehangoló jelenetbe, ebbe a kilátástalan és reménytelen helyzetbe.
Ez a csoda egy példázat arról a feladatról, amellyel az evangélium tanúiként szembesülünk. Az evangelizáció nem egy ügynök feladata, aki meggyőzi az embereket, hogy higgyenek Krisztusban. Az evangelizáció nem más, mint azok feltámasztása, akik halottak a vétkeikben és bűneikben (Ef 2:1). Amikor megosztjuk velük az evangéliumot, akkor Isten felhasználja ezt arra, hogy a bűnöst a halálból az életre támassza fel, ahogyan Jézus ezt az embert feltámasztotta a fizikai halálból a fizikai életre. És az eredmény nem kevésbé hatalmas és dicsőséges.
1.Krisztus életadó igéje a reménységről szóló üzenet egy remény nélküli világban.
Figyeljük meg, hogyan mutatja be Lukács a jelenetet: Két nagy tömeg gyűlik össze. Az egyik tömeg szomorú és reménytelen volt. A felbérelt hivatásos gyászolók hangosan jajveszékeltek. A gyászoló anya szakadt ruhákban, valószínűleg valamelyik vigasztaló rokon vagy szomszéd karjára támaszkodva ment a nyitott hordágy előtt, amelyen a letakart holttestet vitték. Reménytelenségről szóló jelenet, helyzet volt.
Felbukkan a másik tömeg, amely az ellenkező irányból érkezett, és Jézust, a Messiást követte, aki nagy csodákat tett. Az élénk csevegés és a ragyogó arcok azt mutatták, hogy ez a tömeg reménykedik, hogy ennek a tömegnek van reménysége. Milyen éles ellentét van e két tömeg között! Ahol az Úr Jézus nincs jelen, ott kétségbeesés, ott reménytelenség van a halállal szemben. Ahol pedig Ő jelen van, ott remény van. A remény, amelyet Krisztus ad, háromféleképpen jön hozzánk:
A.A REMÉNYSÉG AMELYET KRISZTUS AD AZ Ő KÖNYÖRÜLETESSÉGÉBŐL FAKAD, AZ Ő KÖNYÖRÜLETESSÉGÉN KERESZTÜL JÖN HOZZÁNK.
Az Úr könyörületet érzett iránta (7:13). A szó szó szerint a "belek" szóval rokon, és olyan érzéseket ír le, amelyek mélyen belülről jönnek. Más szóval, ez nem csupán intellektuális együttérzés volt. Jézus mélyen együtt érzett ezzel a gyászoló és szenvedő asszonnyal.
Valahányszor az Úr Jézus szembesül az emberi bánattal és szükséggel, könyörületet érez, és együttérez. Ez az együttérzés, ez a könyörület volt benne amikor a földön járt. Most is így érez, mint a mi együttérző Főpapunk a mennyekben. Ő nem egy sztoikus Megváltó. Ez a fajta együttérzés reményt ad. Kétségbeesésünkben hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy senki sem ért meg minket. Magányunk felerősíti a kétségbeesést, a reménytelenséget. De a tudat, hogy valaki más is együtt érez velünk, reménysugarat hoz. Nem vagyunk egyedül! Jézus megért és törődik velünk!
Jézus szavai: "Ne sírj", érzéketlenség lett volna, ha nem tudott volna tenni valamit az asszony problémájával kapcsolatban. Krisztus soha nem szólítja fel az embereket, hogy hagyják abba a sírást, ha azok a könnyek helyénvalók, egészségesek. De ebben az esetben szeretettel szólítja fel ezt az asszonyt, hogy legyen egy szikrányi bizalma Iránta. Gyengéden azt mondja: "Nézz rám! Én tudok tenni valamit a bánatod okával kapcsolatban".
Ha Krisztus hatékony tanúi akarunk lenni, akkor kérnünk kell Őt, hogy mélyítse el bennünk az elveszettek iránti együttérzésünket. Jól mondta valaki, hogy az embereket addig nem érdekli, hogy mennyit tudsz, amíg nem látják, hogy mennyire törődsz velük. Amikor az emberek felé kinyilvánítjuk Krisztus együttérzését, az gyakran megnyitja a szívüket, hogy meghallják az evangélium igazságát, hogy odafigyeljenek arra.
A remény, amelyet Krisztus ad, egy másik módon is eljut hozzánk:
B.A REMÉNYSÉG AMELYET KRISZTUS AD AZ Ő KEGYELME ÁLTAL JÖN HOZZÁNK.
Isten meg nem érdemelt kegyelme ad nekünk reményt. Ez az asszony semmit sem tett azért, hogy kiérdemelje ezt a csodát. Ellentétben az előző csodában (7:4) szereplő századossal, itt senki sem mondta Jézusnak: "Ez az asszony méltó arra, hogy ezt megadd neki". Még csak nem is kérte az Urat, hogy tegye meg. Nyoma sincs a hitnek vagy várakozásnak a részéről. És a halott fiatalemberben sem volt semmi, amiért megérdemelte volna ezt a csodát. Jézus nem azt mondta: "Milyen jól néz ki a holttest! Soha nem láttam még ilyen szép holttestet! Feltámasztom őt a halálból". Nem számít, milyen szépen öltözteted fel őket, a holttesteknek nincs semmi érdemük. Ez a csoda teljesen Krisztus nagy együttérzéséből és szeretetéből fakadt. Csupa kegyelem volt.
Az evangélium csupa kegyelem, egyáltalán nem cselekedetekből áll. Nem arról szól, hogy "Próbáld meg egy kicsit keményebben! Tisztítsd meg az életed! Tedd ezeket a jó cselekedeteket, hogy elnyerhesd Isten üdvösségét". Ez az ember által alkotott vallások üzenete, és ez csak növeli a kétségbeesést, a eménytelenséget, mert az amúgy is kétségbeesett bűnös azt gondolja: "Mi van, ha nem tudok megfelelni?".
A kegyelem üzenete, a kegyelemről szóló üzenet azonban reményt hoz. Azt mondja: "Még amikor halottak voltunk vétkeinkben, [ő] Krisztussal együtt életre keltett minket" (Ef 2:5). Isten nem azért ment meg valakit, mert keményen megdolgozott azért, hogy a maga holttestét elég jó állapotba hozza. Amikor halottak voltunk, azért tett minket élővé, hogy "hogy megmutassa kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban" (Ef 2:7). Az evangélizáció az a munka, amikor látjuk, hogy Krisztus feltámasztja a halottakat. Mivel ez teljesen az Ő kegyelméből történik, egyáltalán nem függ attól, hogy mit tesznek a bűnösök. Így reményt ad a reményteleneknek.
Igeszakaszunk bemutatja a reményt, amely Krisztus könyörületessége és kegyelme által jön hozzánk. Harmadszor:
C.A REMÉNYSÉG AMELYET KRISZTUS AD, AZ Ő IGÉJE ÁLTAL JÖN HOZZÁNK.
Krisztus sokféleképpen vitte véghez a csodáit. Ezért jelentős, hogy minden alkalommal, amikor feltámasztotta a halottakat, ugyanúgy tette: úgy, hogy beszélt a halott személyhez, és visszahívta őt az életbe. Az Ő puszta szava volt az, ami megelevenítette a halottakat.
Isten szavának nagy ereje van. Az Ő szavával hívta létre a világegyetemet. A százados így szólt Jézushoz: "Csak szólj, és meggyógyul a szolgám" (7:7). A Szentírásban ugyanez az erőteljes Ige áll előttünk, "élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait" (Zsidók 4:12). Az Ézsaiás 55:10-11 ezt ígéri: "Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem."
Isten Igéjének ereje nagy reményt ad nekünk, mert képes változást hozni reménytelen helyzetünkben. Ahogy Krisztus személyesen szólt ehhez a halott fiatalemberhez, úgy szól ma is személyesen a halott bűnösök szívéhez. Ahogyan ez a fiatalember, aki nem tudott felkelni, mert halott volt, Krisztus szavára válaszolva azonnal feltámadt, úgy most azok, akik halottak a bűneikben, azonnal válaszolhatnak és új életet kaphatnak, amikor az Úr az evangéliumot mondja szolgáin és írott Igéjén keresztül nekik.
Tanúként az embereket Isten Igéjéhez kell irányítanunk. Ha azt szeretnéd, hogy gyermekeid megtérjenek, olvasd nekik Isten Igéjét, és amikor már képesek rá, bátorítsd őket, hogy maguk is olvassák azt. Amikor az emberekkel beszélsz arról, hogy szükségük van Krisztusra, idézd a Szentírást, és szólítsd fel őket, hogy olvassák ők maguk is.
Gaylord Kambarami a Zimbabwei (Zimbabve) Bibliatársulat főtitkára volt. Egyszer, amikor egy férfinak felajánlott egy Újszövetséget, a férfi így válaszolt: "Ha ideadja nekem azt a Bibliát, akkor a lapokat feltekerem, és cigarettát készítek belőle!". Gaylord így válaszolt: "Legalább azt ígérje meg, hogy elolvassa az oldalt, mielőtt elszívja". A férfi beleegyezett, így odaadta neki az Újszövetséget, és elment az útjára.
Tizenöt évvel később Gaylord egy kongresszuson vett részt, amikor a pódiumon álló előadó hirtelen kiszúrta őt, rámutatott a hallgatóság előtt, és így szólt: "Ez az ember nem emlékszik rám, de 15 évvel ezelőtt felajánlott nekem egy Újszövetséget. Elmondtam neki, hogy a lapokból cigarettát fogok sodorni, mégis nekem adta. Megígértette velem, hogy elolvasom a lapokat, mielőtt elszívom őket. Nos, elszívtam Mátét, elszívtam Márkot és elszívtam Lukácsot. De amikor a János 3:16-hoz értem, nem tudtam tovább szívni. Attól a pillanattól kezdve megváltozott az életem." Főállású evangélistává vált, aki mások figyelmét Isten Igéjének hatalmas üzenetére irányította.
Krisztus evangéliuma tehát reménységet adó evangélium egy kétségbeesett, reménytelen világ számára. A reménység azonban haszontalan, hacsak nem tudja teljesíteni az elvárásokat. Az erőtlen remény nem is remény, hanem csak vágyálom. Ezért fontos a következő pontom:
2.Krisztus életadó szava az erőről szóló üzenet egy erő nélküli világban.
A modern ember dicsekszik hatalmával, de a nagy kiegyenlítővel, a halállal szemben tehetetlen. Bertrand Russell "mindenható halálnak" nevezte. Ha kivesszük Istent a képből, ahogy Russell tette, igaza van, mert senki sem állhat ellene. Ott van a sok gazdag ember akinek rengeteg pénze van, de egyikük sem tudja elhárítani a halált. Senki sem mentesül ez alól.
De Jézus Úr a halál felett. Amikor kimondta életadó szavát, a holttest életre kelt, felült, és beszélni kezdett. Így ma is erőteljes hatása van annak, amikor Krisztus az Ő életadó szavát mondja a bűneikben meghaltak szívéhez. Először is jegyezzük meg:
A.KRISZTUS SZAVAINAK ERŐTELJES HATÁSUK VOLT MAGÁRA A FIATALEMBERRE.
Krisztus a szavaival feltámasztotta őt a halálból az életre! Egyértelmű különbség van egy halott és egy élő ember között.
Még a vallásos emberek között is nagy a különbség, akik a jó cselekedeteikkel felöltöztek, hogy élőnek tűnjenek, és azok között, akik valóban lelki életet kaptak Krisztus ereje által. Az előbbiek egy ideig talán megtévesztenek egyeseket, de ha alaposan megnézzük őket, megmondhatjuk, hogy nincs bennük az Ő élete. Akik valóban Istentől születtek, azok számos életjellel rendelkeznek, amelyek elárulják, hogy Ő új életet adott nekik. Lehet, hogy nem látunk mindent egyszerre, de látni fogjuk a különbséget. Ebben az esetben a halott ember felült, és beszélni kezdett (7:15). Nem tudjuk, hogy mit mondott, de azok, akik megkapták Krisztus életét, általában sokat fognak beszélni Róla. Megjelenik bennük az érdeklődés Isten dolgai iránt. Spurgeon rámutat, hogy bármit is mondott ez az ifjú, az édesanyja nem kritizálta. Nem mondta, hogy "ez a mondat nem volt nyelvtanilag helyes". Túlságosan örült annak a ténynek, hogy a fia él. Néha az újonnan megtért keresztyének helytelen dolgokat is mondanak, de vigyáznunk kell, hogy ne kritizáljuk őket túl szigorúan, hanem örüljünk az új élet jeleinek.
Ha szem előtt tartjuk, hogy az evangelizáció magában foglalja a lelkileg halott emberek feltámasztását, akkor elkerülhetünk két veszélyt. Először is, nem fogunk a külsőleg jó emberekre nézni, és azt feltételezni, hogy nincs szükségük arra, amit mi Krisztusban kínálunk nekik. Nézzétek meg újra! Ők csak élettelen holttestek, akiknek szükségük van arra az életre, amelyet csak Krisztus adhat. Az üdvösség mindig Isten életet ajándékozó cselekedete, soha nem az ember életet utánzó cselekedete. Másodszor, nem fogunk kétségbeesni amiatt, hogy egyes esetek túl nehezek az Úr számára. Akár élőnek, akár halottnak látszik a holttest, valójában halott, és mindkét esetben Isten erejére van szükség ahhoz, hogy életet adjon a halottnak.
B.KRISZTUS SZAVAI AZ ANYÁRA ERŐTELJES HATÁST GYAKOROLTAK.
"Jézus pedig átadta az anyjának." Érzelmi viszontlátás történt anya és fia között. Újra együtt voltak. A gyász és bánat könnyei örömkönnyekké változtak. A halálával véget ért közösséget az ő élete állította helyre. Az a segítség és támogatás, amelyet a fia korábban nyújtott, most helyreállt. Az Úr Jézusnak bizonyára nagy örömet okozott, hogy ezt a fiatalembert élve mutatta be az édesanyjának.
Az egyik legerősebb tanúbizonyság arra, hogy egy korábban halott bűnös új életet kapott Krisztusban, a helyreállított, a helyreállt családi kapcsolatok. Nem annyira generációs szakadék, mint inkább lelki szakadék van a fiatalok és szüleik között. Ha mind a szülők, mind a fiatal valóban új életet tapasztaltak meg Krisztusban, akkor öröm és közösség lesz ott, ahol korábban harag és elidegenedés volt. Krisztus örömmel ad új életet a fiúknak és lányoknak, valamint a szülőknek, és nézi az örömteli újraegyesülést. De az Ő szavainak a hatása ezzel nem ér véget:
C.KRISZTUS SZAVAI ERŐTELJES HATÁST GYAKOROLTAK A MEGFIGYELŐKRE.
Félelem fogta el őket és dicsőítették Istent (7:16). Bár Krisztusnak mint "nagy prófétának" a megbecsülése nem volt olyan nagy, mint amilyennek lennie kellett volna, mégis felismerték Isten kezét, amely Jézuson keresztül munkálkodott: "Isten meglátogatta népét" (Lk 1,68).
Valahányszor Krisztus új életet ad a halott bűnösöknek, az erőteljes hatást gyakorol a szemlélőkre. Különösen így van ez akkor, ha a halott bűnös valóban halottnak látszott (amikor korábban nem volt csupa jó cselekedetekbe öltözve). Egy részeges vagy drogfüggő, erkölcstelen ember vagy bűnöző valódi megtérése nagy hatással lehet a szemlélőkre. Az emberek nem tagadhatják le az átalakulást. El kell ismerniük Isten valóságát. Ezzel kapcsolatban hozzátenném, hogy fontos, hogy akik feltámadtak a halálból, azok úgy is éljenek, hogy Krisztus nevét ne gúnyolják ki a gyenge bizonyságtételük miatt. Hiba az új hívőket tömegek előtt felvonultatni, mielőtt megtanultak volna az Úrnak tetsző módon járni.
D.KRISZTUS SZAVAINAK ERŐTELJES HATÁSUK VOLT MÁSOKRA, AKIK HALLOTTAK A CSODÁRÓL.
Talán úgy mint Lázár esetében, Nainba is elmentek sokan, hogy találkozzanak ezzel a feltámasztott fiatalemberrel. A híradás mindenhová eljutott (7:17). Ez egy hullámzó hatás volt, amely egyre szélesebb körben elterjedt.
Ki tudja megmondani, milyen hatalmas hatása van egyetlen lélek megtérésének? Lehet, hogy az eredmények csak évek múlva lesznek ismertek, de hatalmasak lehetnek. 1934 őszén Amerikában egy Mordecai Ham nevű tüzes déli evangélista tizenegy héten át prédikált az észak-karolinai Charlotte-ban. Ott egy 16 éves, külsőleg vallásos, de belsőleg lelkileg halott fiú a Szentlélek meggyőző munkája alá került, és új életet nyert Krisztusban. Ki tudja megmondani, hogy az a fiú, Billy Graham milyen nagy hatékonysággal mozdította előre Krisztus ügyét az egész világon?
1929-ben a pennsylvaniai Germantownban, ez is Amerikában van, egy acélmunkás 17 éves fia a Biblia olvasása folytán keresztyén lett. Számára ez olyan átformáló valóság volt, amely megváltoztatta egész szemléletét, de úgy gondolta, hogy egyedül van ezzel a tapasztalattal. Nem ismert másokat, akik úgy hittek, mint ő. Egy évvel később, ahogy sétált az utcán, egy nagy sátorhoz ért. Csodálkozva, hogy mi történik, belépett, és meghallgatta egy olasz-amerikai férfi beszámolóját arról, hogy megtért a bűnözésből és a kábítószerezésből, és hogy Krisztus nemcsak a börtönből, hanem a bűnből is megszabadította. Amikor elhangzott a meghívás, a fiatalember előrement. Aznap este, 1930. augusztus 19-én ezt jegyezte fel naplójába: "elhatároztam, hogy egész életemet feltétel nélkül Krisztusnak adom". Ez a fiatalember Francis Schaeffer volt, akinek írásai, beszédei és filmjei világszerte mérhetetlen hatást gyakoroltak sokakra Krisztus dicsőségére.
Következtetés
A következtetés mindebből az, hogy soha nem tudhatod, mi minden származhat abból, hogy Isten életet ad egyetlen bűnösnek a te tanúságtételed által! Ez nagyszerű motiváció kell, hogy legyen számunkra, hogy kihasználjuk azokat a látszólag "véletlenszerű" találkozásokat, amelyekben a lelkileg halottakkal érintkezünk. Jézus "véletlenül" éppen akkor sétált be a városba, amikor ez a temetési menet elindult kifelé. Ez egy Istentől elrendelt találkozás volt. Jézus mindig készen állt, és így feltámasztotta ezt a fiatalembert az életre.
Hasonlóképpen, Isten nekünk is ad gondviselésszerű, de látszólag "véletlenszerű" találkozásokat azokkal, akik halottak a bűneikben. Bevallom, oly gyakran vagyok lelkileg tompa, és elszalasztom a lehetőséget. Később azt gondolom: "Mondhattam volna ezt és ezt!". Ha fel akarjuk támasztani a halottakat, ahogyan Jézus tette, akkor meg kell értenünk, hogy mindig Atyánk ügyével kell foglalkoznunk, ahogyan Ő is tette. Az evangélium Krisztus életadó igéje, a reménységről szóló üzenet egy remény nélküli világban, az erőről szóló üzenet egy erő nélküli világban. Talán még ezen a prédikáción keresztül is azt mondja az Úr valakinek: "Kelj fel a lelki halálból és a bűnből, és kövess engem!".
Tizenkét éves korában Robert Louis Stevenson az emeleti szobájának ablakából nézett ki a sötétbe, és figyelte, ahogy egy férfi meggyújtja az utcai lámpásokat. Stevenson nevelőnője bement a szobába, és megkérdezte, mit csinál. Azt válaszolta: "Nézem, ahogy egy férfi lyukakat vág a sötétségbe". Ez jól leírja a mi tanúságtevői feladatunkat - lyukakat vágni ennek a remény nélküli, szenvedő világnak a sötétségébe azzal a jó hírrel, hogy Jézus azért jött, hogy a halott bűnösöket az Ő Igéje által új életre támassza. Ámen.




 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Egy hatékony szolga
  2024-03-18 07:40:55, hétfő
 
  Egy hatékony szolga

Textus: Lk 7,1-10

Mindnyájunknak, akik ismerjük Krisztust, vannak szeretteink és barátaink, akiknek szintén kétségbeejtően szükségük van arra, hogy megismerjék Őt. Mindnyájan szeretnénk, ha Isten arra használna minket, hogy segítsünk elérni őket és másokat az evangéliummal. Talán nincs is annál nagyobb öröm (kivéve azt, hogy a nevünk fel van írva a mennyben), mint amikor Isten arra használ téged, hogy egy másik embert kapcsolatba hozzon az Ő üdvözítő erejével. Minden keresztyén szeretne Jézus Krisztus hatékonyabb szolgájává válni abban, hogy másokat elérjen az evangéliummal.
Mindnyájunknak, akik ismerjük Krisztust, vannak szeretteink és barátaink, akiknek szintén kétségbeejtően szükségük van arra, hogy megismerjék Őt. Mindnyájan szeretnénk, ha Isten arra használna minket, hogy segítsünk elérni őket és másokat az evangéliummal. Talán nincs is annál nagyobb öröm (kivéve azt, hogy a nevünk fel van írva a mennyben), mint amikor Isten arra használ téged, hogy egy másik embert kapcsolatba hozzon az Ő üdvözítő erejével. Minden keresztyén szeretne Jézus Krisztus hatékonyabb szolgájává válni abban, hogy másokat elérjen az evangéliummal.
Ha egy embert a gyülekezetnél egy munkatársi állásra veszik fel, és egy elismert keresztyén vezetőtől kapott ajánlólevelet mutat be, az egy erős érv a javára. De ha maga az Úr Jézus ajánlja az embert, akkor jól teszem, ha ezt tudomásul veszem. Krisztus hatékony szolgája, és én sokat tanulhatok a hitéből.
Az evangéliumokban Krisztus csak kétszer dicsér meg valakit nagy hitéért - a sziroföníciai asszonyt (Mt 15:28) és ezt a századost, akivel a szövegünkben találkozunk. Mindkettő pogány; az egyik nő, a másik férfi. Mintha az Úr azt mondaná: "A hit útja nyitva áll minden nemzetiségű ember előtt, és minden nem előtt, legyen az akár férfi vagy akár nő". Az Istennek tetsző hit nem egy kizárólagos, a vallásos embereknek fenntartott dolog. Bárki és mindenki megragadhatja Istent hit által.
Ez a százados a hatékony keresztyén szolgálat példaképe. Bár 100 katona fölötti hatalommal bírt, mégis saját szolgájának a szolgájává vált azzal, hogy Jézust hívta, hogy gyógyítsa meg. Mint ilyen, ő az Úr Jézus iránti szolgálatnak a képe azáltal, hogy a rászorulók felé nyújtja a kezét, akik talán alacsonysorsúak és mások által megvetettek. Ő volt az a csatorna, akin keresztül Krisztus ereje kiáradt az ő haldokló szolgájára.
Bár a százados a hadseregben szolgált, amely nem a jámborság melegágyaként ismert, mégis nagy hittel rendelkezett. Érdekes, hogy az Újszövetségben említett összes százados kedvező fényben van feltűntetve. Ez az ember megmutatja nekünk, hogy bármilyen "világi" munkakörben szolgálhatjuk Krisztust. A százados Kapernaumban élt, amelyet Jézus később a hit hiánya miatt elmarasztalt (Lukács 10:15), de őt nem érintette az ott élő emberek hitetlensége. Ez azt mutatja nekünk, hogy lehetünk istenfélő emberek egy gonosz, hitetlen világ közepette is. Bárhol is vagy, és bármit is csinálsz, ez a százados megmutatja, hogyan lehetsz Krisztus hatékony szolgája. Három olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyet Jézus Krisztus minden szolgájának igyekeznie kell kifejleszteni az életében:
Krisztus hatékony szolgájának szüksége van arra, hogy Jézusról magasztos képet alkosson, önmagáról alázatos képet alkosson, és másokról gondoskodó képet alkosson.
1.Krisztus hatékony szolgájának szüksége van arra, hogy Jézusról magasztos képet alkosson.
*"Uram": Ő az Úr - a hatalommal rendelkező. A hatékony szolga hisz Krisztus szuverén hatalmában.
A századosnak magasztos véleménye volt az Úr Jézus Krisztusról és az Ő hatalmáról eme emberileg gyógyíthatatlan betegség felett: "... csak szólj, és meggyógyul a szolgám" (7:7). A százados megértette a tekintély elvét. Tudta, mit jelent szólni, és a szavainak engedelmeskedni.
De azt is tudta, hogy szolgája kétségbeejtő állapota meghaladja az ő hatalmát. Ahhoz kellett fordulnia, akinek az egész teremtés felett hatalma van. Felismerte, hogy Jézus az a Valaki, az az Egyetlen. Még azt is tudta, hogy Jézusnak nem kell eljönnie és fizikailag rátennie kezét a szolgájára. A Teremtés Urának, aki a világegyetemet a létezésbe szólította, elég csak egy szót szólnia, és a szolgája meggyógyul. Ez egy magasztos felfogás, meggyőződés Jézus Krisztusról!
Figyeljük meg, hogy az Úr Jézus elfogadja, sőt dicséri ennek az embernek a Róla alkotott magasztos nézetét. Alexander Maclaren írta: "Krisztus elfogadja az Őt megillető minden tiszteletet, szeretetet és bizalmat, amit bármely ember adhat neki" (Expositions of Holy Scripture [Baker], a Máté 8:8, 9-ről, 383. o.).
A csodák a lelki igazság képei. Krisztus hatalma, amellyel meggyógyította ezt a haldokló szolgát, az Ő hatalmának képe, amellyel megmenti azokat, akik bűneikben el vannak veszve. Az üzenet világos: a megváltás hatalma a Megváltóé, nem pedig a bűnösé. Attól tartok, túl gyakran gondolkodunk így: "Bárcsak az Úr megmentené ezt az embert, de végül is ez az illető szabad akaratán múlik". De ha az üdvösség a bűnös szabad akaratán múlna, akkor senki sem üdvözülne, mert a bűnös lelkileg halott. De ha, ahogy a Biblia tanítja, az üdvösség az Úrtól van, akkor imádkozhatunk hittel: "Uram, szóld az igét, és adj új életet ennek a bűnösnek", és tudjuk, hogy Ő meg tudja tenni. A hatékony szolga hisz egy magasztos Úrban, aki elég hatalmas ahhoz, hogy megmentse azokat, akik semmit sem tudnak tenni önmaguk megmentéséért.
A csodák a lelki igazság képei. Krisztus hatalma, amellyel meggyógyította ezt a haldokló szolgát, az Ő hatalmának képe, amellyel megmenti azokat, akik bűneikben el vannak veszve. Az üzenet világos: a megváltás hatalma a Megváltóé, nem pedig a bűnösé. Attól tartok, túl gyakran gondolkodunk így: "Bárcsak az Úr megmentené ezt az embert, de végül is ez az illető szabad akaratán múlik". De ha az üdvösség a bűnös szabad akaratán múlna, akkor senki sem üdvözülne, mert a bűnös lelkileg halott. De ha, ahogy a Biblia tanítja, az üdvösség az Úrtól van, akkor imádkozhatunk hittel: "Uram, szóld az igét, és adj új életet ennek a bűnösnek", és tudjuk, hogy Ő meg tudja tenni. A hatékony szolga hisz egy magasztos Úrban, aki elég hatalmas ahhoz, hogy megmentse azokat, akik semmit sem tudnak tenni önmaguk megmentéséért.
Honnan volt a századosban ez a hit? A Szentírás azt tanítja, hogy a hit Isten ajándéka (Ef 2:8, 9); de azt is, hogy "a hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztusról szóló beszéd által" (Róm 10:17). Isten a hitet a Jézusról szóló Ige hallgatása által ajándékozza nekünk. Azt olvassuk (Lukács 7:3), hogy a százados "hallott Jézusról". Ez csak feltételezés, de úgy gondolom, hogy ez a százados talán attól a kapernaumi előkelőtől hallott Krisztusról, akinek a fiát Jézus meggyógyította (János 4:46-54). Mindkét férfi kormányzati szolgálatban állt. Jézus meggyógyította a nemesember fiát a távolból, ami arra bátoríthatta a századost, hogy elhiggye, Jézus ugyanezt meg tudja tenni az ő szolgájával is. Mindenesetre hallott Krisztusról, és hitt. Ha hatékonyabb szolgái akarunk lenni Krisztusnak, kérnünk kell Istent, hogy az Ő Igéjén keresztül mutasson nekünk egy magasztosabb képet az Úr Jézusról. Másokat pedig az Igéhez kell irányítanunk, és imádkoznunk kell, hogy Isten nyissa meg a szemüket, hogy meglássák a magasztos Megváltó dicsőségét.
Figyeljük meg a 9. verset: "Izraelben sem találtam ekkora hitet". A "találtam" szó arra utal, hogy az Úr hitet keres. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten olyan embert használ, akinek szokatlan adottságai vannak, de a tehetségnél is fontosabb, hogy az Úr olyan embert használ, aki egyszerűen csak bízik benne. Ő a hitben élő férfiakat és nőket keresi.
A hit csodálkozásra késztette az Urat. Az evangéliumokban csak két alkalommal olvasható, hogy Jézus csodálkozott: Itt, és a Márk 6:6-ban, Názáret lakóinak hitetlenségén. Semmi sem örvendezteti meg jobban az Urat, mint amikor valaki hisz benne és az Ő hatalmában. És semmi sem szomorítja el jobban az Urat, mint a hitetlenség.
Dr. Robert Dick Wilson a század elején a princetoni teológián a héber nyelv professzora volt. Majdnem 40 nyelvet ismert! De nem csak tudós volt; a hit embere volt. Egyszer Wilson elment a teológia istentiszteleti termébe, hogy meghallgassa egykori tanítványát, Donald Grey Barnhouse-t, aki visszatért prédikálni. Utána azt mondta Barnhouse-nak: "Ha még egyszer visszajössz, nem jövök el meghallgatni a prédikációdat. Én csak egyszer jövök. Örülök, hogy nagyisten hívő vagy. Amikor a fiaim visszajönnek, azért jövök, hogy megnézzem, nagyistenhívőek vagy kisistenhívőek, és akkor tudom, milyen lesz a szolgálatuk."
Barnhouse megkérte, hogy magyarázza meg. Wilson így válaszolt: "Nos, néhány embernek van egy kisistene, és mindig bajban vannak vele. Ő nem tud csodákat tenni. Nem tud gondoskodni a Szentírás ihletéséről és annak továbbításáról hozzánk. Nem avatkozik be az Ő népe érdekében. Van egy kis istenük, és én kisistenhívőknek nevezem őket. Aztán vannak olyanok, akiknek nagy istenük van. Ő szól és megvalósul. Ő parancsol, és az szilárdan megáll. Ő tudja, hogyan fejezi ki hatalmát azokért, akik félik Őt. Neked nagy Istened van; és Ő meg fogja áldani a szolgálatodat" (Barnhouse, Let Me Illustrate [Revell], 132-133. o.).
Az Úr olyan embereket keres, mint ez a százados, "nagyisten hívőket", akik tudják, hogy Jézus Krisztus az Úr, és akik tudják, hogyan kell egyszerű hittel hozzá fordulni, és azt mondani: "Szólj egy szót, Uram, és megtörténik". Charles Spurgeon mondta: "Ó prédikátor, ha [te] fel akarsz állni, hogy lássák, mit [tudsz] tenni, akkor [te] bölcs leszel, ha gyorsan leülsz; de ha [te] felállsz, hogy bebizonyítsd, mit tud [a] mindenható Urad és Mestered tenni [általad], akkor végtelen lehetőségek rejlenek [körülötted]!" (The Soul Winner [Eerdmans], 165. o.).
Mielőtt elhagynánk a hit témáját, és tekintettel Wilson professzor megjegyzésére a nagy istenhívőkről, akik azt hiszik, hogy az Úr gondoskodhat a Szentírás ihletéséről és továbbadásáról, hadd tegyek egy rövid megjegyzést a Máté és Lukács beszámolója közötti különbségbeli problémára. A Máté 8:5-13 azt ábrázolja, hogy a százados személyesen megy Jézushoz, Lukács azonban azt jelzi, hogy nem is látta Jézust, hanem másokon keresztül fordult hozzá. Hogyan egyeztethetjük össze ezeket a különbségeket?
Két ellentétes megközelítés létezik. A racionalista feltételezi, hogy vagy Máté, vagy Lukács téved. Valószínűleg Lukács kiszínezte a történetet. Én azt állítom, hogy ez egy arrogáns megközelítés, amely az emberi észt a Biblia fölé emeli, és azt feltételezi, hogy vagy Isten nem ihlette a Szentírást, vagy pedig az igazság Istene ihlette a tévedést.
A másik megközelítés nem hagyja el az értelmet, hanem inkább aláveti az értelmet Isten Igéjének. Mivel "az egész Szentírás Istentől ihletett", és mivel Isten Igéje az igazság (János 17:17), ezeknek a beszámolóknak összhangban kell lenniük. Tudjuk, hogy Máté szemtanúja volt Jézus szolgálatának, és hogy Lukács a tények alapos vizsgálata után állította össze evangéliumát (Lukács 1:3). Ezért merészség lenne számunkra, akik több mint 2000 évvel később élünk, bármelyik első századi történetírót is tévedéssel vádolni. A beszámolóik közötti különbségek azt mutatják, hogy nem hamisították meg a történetet.
Ezeket a beszámolókat összhangba lehet hozni, ha felismerjük, hogy Máté és Lukács más-más céllal írta meg a beszámolókat. Máté elsősorban a zsidó közönségnek írt, hogy megmagyarázza, miért utasították el a zsidók az evangéliumot, és miért vált az elérhetővé a pogányok számára. Hogy érthetővé tegye a mondanivalóját, Máté - ahogyan gyakran teszi - tömöríti az elbeszélést. A célja szempontjából idegen lenne, ha részletesen kitérne arra, hogy a százados hírvivőkön keresztül közelítette meg Jézust. Egyébként is igaz az a mondás, hogy amit az ember a megbízottain keresztül tesz, azt ő maga teszi. Máté kiiktatja a felesleges részleteket, hogy megmutassa, hogy ez a pogány százados hitt Jézusban.
Lukácsnak azonban más volt a célja. Ő egy pogány közönségnek írt, akiknek többsége nem látta Jézust. Számára a nagyobb részlet erről a századosról, aki hitt Jézusban, bár nem látta Őt, eléggé lényeges volt, ezért beleírta. A két beszámoló nem mond ellent egymásnak.
Visszatérve témánkhoz, Krisztus hatékony szolgájának magasztos nézete van Krisztusról - hogy Ő az Úr -, és így hisz az Ő szuverén hatalmában.
2.Krisztus hatékony szolgájának szüksége van arra, hogy alázatosan tekintsen önmagára (hogy önmagáról alázatos képet alkosson).
*Nem vagyok méltó: Alázat. A hatékony szolga hisz Isten kegyelmében.
A 4. versben a zsidó küldöttség azt mondja Jézusnak, hogy ez az ember méltó, de a 6. és 7. versben az ember azt mondja magáról, hogy méltatlan mind arra, hogy Krisztus a házába menjen, mind arra, hogy személyesen jöjjön Krisztushoz. Nem így van ez gyakran? Az ember, akit a világ méltónak tart, önmagát méltatlannak tartja. Ismeri a saját szívét.
A kísértés megvolt rá, hogy a százados dicsekedjen. Nagy hitű ember volt. Jó ember volt, aki szerette a zsidó népet. Nagylelkű ember volt, aki felépíttette a zsinagógát. Könyörületes ember volt a rabszolgájával szemben. Mindezek bármelyikével dicsekedhetett volna. Még az alázatosságával is dicsekedhetett volna!
Egy alkalommal az ismert prédikátor, Harry Ironside úgy érezte, hogy nem elég alázatos. Megkérdezte hát egy idősebb barátját, hogy mit tehetne ez ügyben. A barát így válaszolt: "Készíts egy hordozható hirdetőtáblát, rajta az üdvösség tervével a Szentírásból, és viseld, amikor egy napig Chicago belvárosában sétálsz".

Ironside követte barátja tanácsát. Megalázó élmény volt. Amikor hazatért, és levette a hirdetőtáblát, azon kapta magát, hogy azt gondolja: "Nincs még egy ember Chicagóban, aki hajlandó lenne ilyesmire!".
Hogyan növekedhetünk alázatban? Az igazi alázatosság abból fakad, hogy látom az én elégtelenségemet és Krisztus mindenre elégséges voltát. A százados szolgája a halálán volt (7:2). Tehetetlen volt ezzel a visszafordíthatatlan betegséggel és a közelgő halállal szemben. Micsoda kép az emberi fajról, amely tehetetlen a bűn pusztításával és annak végső következményével, a lelki halállal szemben! A százados látta a saját alkalmatlanságát, tehetetlenségét a probléma kezelésére, de látta Krisztus mindenre való alkalmasságát, elégségességét is. Ezért így szólt Jézushoz: "Csak szólj, és meggyógyul a szolgám" (Lukács 7:7). A hamis alázat azt mondja: "Nem tehetek semmit", és megáll. Az igazi alázatosság hozzáteszi: "De mindent megtehetek Krisztus által, aki megerősít engem" (Fil 4:13), és Hozzá kiált, hogy munkálkodjon.
Ezt a leckét egész életünkben folyamatosan tanuljuk. Gyakran megtapasztaljuk a különféle munkáink során. Nem tudjuk megfelelően elvégezni. Csak Ő képes rá. Így hát gyengeségünkből kiáltunk Hozzá, és Ő válaszol.
Egyik lelki hősöm Müller György, aki Istenre bízta, hogy több mint 2000 árvát eltartson az angliai Bristolban a múlt században. Életrajzírója megjegyzi: "Semmi sem jellemzi jobban Müller Györgyöt egészen a halála napjáig, mint az, hogy annyira Istenre tekintett és Istenre támaszkodott, hogy úgy érezte, ő maga semmi, Isten pedig minden" (A. T. Pierson, George Muller of Bristol [Revell], 112. o.). Ez a Krisztus szolgájának megfelelő összpontosítása.
Erről szól a kegyelem. Nem érdemlem meg Isten áldását. Nem vagyok méltó arra, hogy Ő használjon engem, vagy hogy meghallgassa az imádságaimat. De nem az én méltóságom alapján jövök Hozzá. Az Ő meg nem érdemelt kegyelmét kérem. Ez a százados nem az ő méltósága alapján közeledett az Úrhoz, még akkor sem, ha mások méltó embernek látták. Méltatlannak látta magát arra, hogy Krisztushoz jöjjön; de azt is tudta, hogy Krisztus az Ő kegyelme miatt fogadja be a bűnösöket. Ezért közeledett az Úrhoz a rabszolgája érdekében.
Ahhoz, hogy Krisztus hatékony szolgái legyünk, szükségünk van a Jézusról alkotott magasztos szemléletre - Ő mindenek felett Úr, aki hatalmas, hogy megmentsen. Szükségünk van az önmagunkról alkotott alázatos szemléletre is: "Méltatlan szolga vagyok. De Isten felhasználja a méltatlan szolgákat, akik bíznak az Ő kegyelmében. És így Isten arra használhat engem, hogy másoknak is elvigyem az Ő üdvösségét".
3.Krisztus hatékony szolgájának szüksége van arra, hogy gondoskodóan tekintsen másokra.
"*Rászorulók. Szűkölködők.": Együttérzés. A hatékony szolga hisz Krisztus hatalmában és a mások iránti kegyelmében.
A százados könyörületességét mutatja a rabszolgája iránti magatartása. Abban a korban a rabszolgákat általában tulajdonként tekintették, akit a tulajdonos tetszése szerint használhatott és eldobhatott. A százados azonban "nagyra becsülte" ezt a rabszolgát. A görög szó jelentése "értékes"; általában Krisztusra van használva, mint sarokkőre, aki értékes Isten szemében (1Pét 2:4, 6). A százados rangbeli és hatalommal rendelkező ember volt. Ő adott parancsokat, és azokat teljesítették. Könnyen mondhatta volna: "Ha ez a rabszolga meghal, akkor majd szerzünk egy másikat". De a rangja és hatalma nem tette őt felfuvalkodottá.Törődött ezzel az egy személlyel, akit a társadalom általában megvetett volna. Így tehát könyörgött Krisztushoz a rabszolgája érdekében. És természetesen az Úr Jézus nem tartotta ezt a rabszolgát túl jelentéktelennek ahhoz, hogy meggyógyítsa. Krisztus minden emberrel törődik, különösen a szegényekkel vagy a világ által megvetettekkel.
Egy hívő ember említette, hogy az édesanyja ezt a fajta együttérzést példázta neki, amikor kisfiú volt. Gyakran biztatta őt, hogy a templomban vagy az iskolában figyeljen oda azokra a gyerekekre, akiket mások kirekesztettek vagy mellőztek, és barátkozzon velük. Azt mondta: "Gondolj arra, hogyan éreznéd magad a helyükben, és bánj velük úgy, ahogy te is szeretnéd, hogy bánjanak veled". Visszaemlékezett ez a hívő ember arra, ahogy az édesanyja bement a házba, miközben a kocsi kint begyútjtva állt, és azt mondta nekik a gyerekeinek: "Pár perc múlva itthon leszek. Elhaladtam egy nő mellett, aki egy csecsemővel a karjában és három kisgyerekkel a kezében sétált az úton, és a bevásárlást cipelte. Hazaviszem őket". Gyakran elment kórházba, és hazavitt egy zavarodott öregasszonyt, hogy együtt vacsorázzon velük vasárnap. Az állán szőrzet nőtt, és evés közben nyáladzott és furcsa hangokat adott ki. Bőséges mennyiségű sót és borsot szórt az ételére, majd evés közben azt kiáltotta: "Csípős! Csípős!" De az édesanyja kimutatta feléje Krisztus jóságát.
Egy másik hívő ember említi, hogy a szülei már évek óta kifejezik Krisztus szeretetét egy értelmi fogyatékos ember iránt, aki az utcán élt, amikor találkoztak vele. Órákat töltöttek azzal, hogy segítettek neki személyes ügyeiben. Gyakran etetik őt az asztaluknál, annak ellenére, hogy büdös, és rengeteg ételt eszik. A telefonjuk gyakran csörög más emberek hívásaitól, akiket joggal lehetne nevezhetni furcsának vagy egészen másnak. És azt mondja ez a hívő ember, hogy nem tudja, hányan lesznek azok közül az emberek közül egy nap a mennyben, de akik ott lesznek, azok tanúsítani fogják: "Azért történt, mert ők (vagyis a szülei) gondoskodtak rólam, amikor mások elutasítottak".
Túl gyakran hajlamos vagyok emberi szemszögből nézni az embereket, és azt gondolni: "Ez a fickó reménytelen eset. Miért foglalkozzak vele?" Vagy ránézek valaki másra, és azt gondolom: "Ez az ember nagyszerű keresztyén lenne!". De ez nem az Úr nézőpontja. Ő képes a (a mi szemszögünkből nézve) legvalószínűtlenebb embereket is megragadni, és nagyszerű dolgokat tenni velük az Ő kegyelmének dicsőségére.
Ahogy Pál emlékeztette a korintusiakat: " Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok köztetek a bölcs az emberek megítélése szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt." (1Kor. 1:26-29).
Isten folyamatosan tanít minket arra, hogy Ő olyan embereket választ ki és használ fel, akiket valószínű, hogy mi elutasítanánk. Isten gyakran megmenti a világ megvetettjeit, és az Ő kegyelmének trófeájaként használja őket. A hatékony szolgák törődnek az ilyen emberekkel.
Következtetés
Az Úr olyan szolgákat keres, mint ez a százados:
*Akiknek magasztos képük van Krisztusról - Ő a hatalom szuverén Ura, és ezért bíznak benne a lehetetlenre nézve.
*Akiknek alázatos képük van önmagukról - méltatlanok és elégtelenek, de Krisztust kegyelmesnek és mindenre elégségesnek ismerik.
*Akiknek gondoskodó szemlélete van másokról - ők tehetetlenek, és ezért együttérzésre van szükségük. Krisztus hatalma és kegyelme kiterjed azokra is, akiket a társadalom megvet.
Hudson Taylornak, a kiváló kínai úttörő misszionáriusnak ez volt az egyik mondása: "Isten minden óriása gyenge ember volt, aki azért tett nagy dolgokat Istenért, mert számított arra, hogy Isten vele van". Ugyanez az erős Isten tegyen nagy dolgokat rajtunk keresztül, amint gyengeségünkben Őbenne bízunk! Ámen.



 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Az engedelmesség miért nem választható, hanem kötelező?
  2024-03-18 07:39:17, hétfő
 
  Az engedelmesség miért nem választható, hanem kötelező?

Textus: Lk 6:46-49

Evangéliumi körökben elterjedt téves tanítás az, hogy elfogadhatod Jézust Megváltódnak, de az, hogy életed Uraként engedelmeskedj neki, nem kötelező. Azok, akik ezt a tanítást hirdetik, tévesen azt gondolják, hogy ezzel megőrzik azt a tanítást, hogy az üdvösség kegyelemből, hit által, az emberi cselekedetektől függetlenül van. Nem tagadják a Krisztusnak mint Úrnak való engedelmesség fontosságát, de ragaszkodnak ahhoz, hogy ennek semmi köze az üdvözítő hithez. És így azt tanítják, hogy lehetséges, hogy valaki valóban hisz Krisztusban mint Megváltóban, még akkor is, ha soha nem engedelmeskedik neki mint Úrnak.
Úgy vélem, hogy ez a tanítás a megváltó hit természetéről alkotott téves elképzelésen alapul, és hamis bizonyosságot ad sokaknak, akik azt hiszik, hogy keresztyének, de valójában nem azok. A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy szentség nélkül senki sem fogja látni az Urat (Zsidók 12:14). A valódi üdvözítő hit mindig a fokozatosan fejlődő istenfélő életet eredményezi. Ha valaki azt állítja, hogy meg van váltva, de nincs éhség benne Isten Igéje iránt, nincs növekvő gyűlölet benne a bűn iránt, és nem jellemzi növekedés az istenfélő életben, akkor meg kell vizsgálnia, hogy valóban hitben van-e (2Kor 13:5).
Amikor Jézus egy olyan prédikáció végére ér, amelyben nehéz dolgokat mondott, hangsúlyozza, hogy engedelmeskedni kell annak, amit tanított. Élesen megkérdezi: "Miért mondjátok nekem: URam, URam - ha nem teszitek, amit mondok?". Majd a két emberről szóló, jól ismert példázatával zárja, akik külön házat építenek. Az első alapot rak a sziklára, hogy a háza szilárdan álljon, amikor az árvíz ellene tör. A második ostobán építi a házát a megfelelő alap nélkül, így azt az árvíz elpusztítja. A példázatban az alap a Krisztus tanításának való engedelmesség. Az az ember, aki nem az alapra épített, hallotta Jézus tanítását. Felületesen egyetértett vele, ami abból is látszik, hogy Jézust "Úrnak" nevezi. De nem engedelmeskedett Jézus tanításának, aminek tragikus veszteség lett a következménye. Jézus tehát arra hívja fel a figyelmünket, hogy ...
A Krisztus iránti engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert ez a keresztyén élet alapját képezi.
Néhányan azt mondhatják: "Na, várjunk csak egy percet! Azt hittem, hogy a keresztyén élet alapja a hit, nem pedig az engedelmesség." Végül is kegyelemből, hit által üdvözülünk, cselekedetek nélkül (Ef 2:8, 9). Aki hisz Jézusban, annak örök élete van (János 3:16). Hogyan mondhatod tehát, hogy az engedelmesség az alapja?
A válasz középpontjában az üdvözítő hit természete áll. Az üdvözítő hit elkerülhetetlenül és szükségszerűen szent életet és jócselekedeteket eredményez. Sokan, akik az Efézus 2:8-9-et idézik, miszerint kegyelemből, hit által üdvözülünk, nem pedig cselekedetek által, elmulasztják a 10. verset idézni: "Mert az ő alkotása vagyunk, Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk". Azok, akik a János 3:16-ot idézik, nem mennek tovább a János 3:36-hoz, amely így szól: "Aki hisz a Fiúnak, annak örök élete van; aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta".
Sok más újszövetségi vers gyakorlatilag egyenlővé teszi az üdvözítő hitet az engedelmességgel és a hitetlenséget az engedetlenséggel, mert a kapcsolat elválaszthatatlan (lásd ApCsel 5:32; 6:7; Róm 1:5; 2:4-10; 6:16; 10:16, 21; 15:18; 16:19, 26; 2 Thess. 1:8; Zsid 3:18, 19; 5:9; 11:8, 31; 1Pét 1:2, 22; 2:8; 4:17). Amint a legutóbbi istentiszteleten láttuk, a fa természete határozza meg a gyümölcs fajtáját. Ha valaki új természetet kapott a Krisztusba vetett hit által, akkor ez az új természet jó gyümölcsöt fog teremni. Kegyelemből, hit által üdvözülünk, a cselekedetek nélkül, de a hit, amely üdvözít, mindig jó cselekedeteket eredményez.
Az elején azt is tisztáznunk kell, hogy Jézus nem azt tanította, hogy követői ebben az életben bűntelenül tökéletesek lehetnek. Ha a mennybe jutás feltétele az, hogy tökéletesen engedelmeskedjünk mindannak, amit Jézus tanított, akkor senki sem kerülhet a mennybe. Még a legodaadóbb keresztyén sem szereti Istent mindig minden porcikájával. Senki sem szereti tökéletesen a felebarátját, úgy mint önmagát. János apostol azt mondja nekünk: "Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, önmagunkat csapjuk be, és az igazság nincs bennünk" (1Jn 1:8). Jézus tehát nem azt tanítja, hogy bűntelen tökéletességet kell elérnünk ahhoz, hogy beléphessünk az Ő országába. Inkább azt tanítja, amit később Jakab is aláhúzott levelében, hogy a hit cselekedetek nélkül halott (Jakab 2:17, 26). A valódi hit nem egyszerűen intellektuális beleegyezés abba amit Jézus tanít. A valódi hit aláveti magát Jézus uralmának, ami a fokozatosan fejlődő szent életet eredményezi.
Jézus itt három okot említ, amiért az iránta mint Úr iránt tanúsított engedelmesség nem választható, hanem kötelező: először is, mert ez a Krisztus megvallásának igazi próbája (6:46); másodszor, mert ez az az alap, amely kiállja az idő és az örökkévalóság próbáját (6:47-48); harmadszor pedig, mert akik nem engedelmeskednek Krisztusnak, azok hirtelen és végleges pusztulással néznek szembe (6:49).
1.Az engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert ez a Krisztus megvallásának igazi próbája (6:46).
Ha Urunknak nevezzük Őt, akkor ezt azzal bizonyítjuk, hogy azt tesszük, amit az Igében mond nekünk. Figyeljük meg, hogy Jézus egyértelműen megerősíti az Ő jogos helyzetét, mint Úr. Nem azt mondja: "Ne hívjatok engem Úrnak. Csak Isten az Úr". Inkább azt állítja, hogy Ő rendelkezik jogos hatalommal arra, hogy Úr legyen. Az Ő uralma az egész életet irányítja, egészen a gondolatainkig. Így a Jézusnak mint Úrnak való engedelmesség nem csak egy lehetőség egyesek számára, akik elkötelezettebbek akarnak lenni. Ez a keresztyén élet szerves része. Akik nem rendelik alá magukat Jézus uralmának, azoknak jó okuk van megkérdőjelezni, hogy valóban keresztyének-e.
Jézus szavaiba beleértendő az a tény, hogy a Krisztushoz való hamis hűségnyilatkozat valós veszélye fennáll. A Máté 7:21-ben található párhuzamban Jézus azt mondja: "Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi". A továbbiakban példákat említ olyanokról, akik még lenyűgöző dolgokat is tettek az Ő nevében, de akiket a menny kapujában el fognak utasítani, mert állandó törvényszegésben éltek. Külsőleg ezek az emberek mások számára igaznak látszottak, de Isten megvizsgálja a szíveket. Isten ismerte önző indítékaikat, buja gondolataikat és kapzsi vágyaikat. Így annak ellenére, hogy prófétáltak, csodákat tettek és démonokat űztek ki Jézus nevében, mégis ki lettek utasítva a mennyből. A külső engedelmesség nem elég; Isten azt követeli, hogy megítéljük gonosz gondolatainkat és magatartásunkat, és minden gondolatunkat Krisztusnak rendeljük alá. Ha Jézust nevezzük meg Urunknak, akkor egész életünk Urává kell őt trónra emelnünk, egészen a gondolatok szintjéig.
Nem fogjuk érteni Jézus szavainak lényegét, ha nem ismerjük fel, hogy Ő itt erős figyelmeztetést ad nekünk. Figyelmeztetése a megtévesztés veszélyére utal. Ez egy olyan dolog, ahol könnyen megtévesztve lehetünk. Ezek az emberek, akik mindezeket a dolgokat az Ő nevében tették, megdöbbennek, amikor Jézus azt mondja nekik, hogy Ő soha nem ismerte őket, és megparancsolja nekik, hogy távozzanak az Ő jelenlétéből. Továbbá, figyelmeztetését azoknak címezi, akik "Úrnak" nevezik Őt, nem pedig azoknak, akik nem. Ha megkérdezted volna ezeket az embereket: " Keresztyén vagy, Jézus követője?", azt válaszolták volna: "Ó, igen! Ámen! Jézus az Úr!" De szomorúan be lettek csapva. Ezek az emberek nemcsak hogy "Úrnak" nevezték Jézust, hanem érzéssel és nyomatékkal nevezték Őt Úrnak. Ez a jelentése a kettős megszólításnak: "Uram, Uram". Nem halkították le a hangjukat és nem motyogták, amikor ezt mondták. Határozottan állították azt, hogy Jézus az ő Uruk. És mégis, ahogy Jézus példabeszéde a továbbiakban mutatja, nagy pusztulás felé tartottak, mert a hitvallásuk felszínes és hamis volt.
Jézus figyelmeztetése tehát mindnyájunknak szól. Azt gondolom, hogy akik itt vagyunk azt mondjuk: "Igen, keresztyén vagyok. Jézus az én Uram és Megváltóm". De Jézus azt mondja: "Vizsgáld meg a szívedet! Valóban igyekszel engedelmeskedni Nekem, kezdve a gondolatok szintjén? Megítéled a bűneidet az Én Igém fényében? Vagy esetleg becsapod magadat? Azzal mentegeted engedetlenségedet, hogy azt állítod, hogy kegyelem alatt élsz? Azzal igazolod magad, hogy azt gondolod: "Mindenki ezt csinálja"?" A Jézusnak való engedelmesség a szív szintjén nem választható, hanem kötelező, nemcsak a rendkívül elkötelezettek, hanem mindenki számára. Ez az igazi próbája annak, hogy a Krisztusba vetett hited valódi vagy hamis.
Jézus a továbbiakban a két házépítőről szóló példázatán keresztül további okokat sorol fel, hogy miért nem választható, hanem kötelező az engedelmesség. Először egy pozitív példával, majd egy negatív példával mutatja be az engedelmesség szükségességét. Prédikációját hirtelen fejezi be a negatív példával, és otthagy minket, hogy az árvíz által elpusztított ház tragikus jelenetén gondolkodjunk el.
2.Az engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert ez az az alap, amely kiállja az idő és az örökkévalóság próbáját (6:47-48).
Az első házépítő azt az embert képviseli, aki nemcsak hallja Jézus szavait, hanem cselekszik is azok alapján. Mélyen a földbe ás, amíg el nem éri az alapkőzetet, a kősziklát. Az alapot az alapkőzethez, a kősziklához rögzíti, hogy háza szilárd alapon nyugodjon. Amikor a vihar lecsapott, és a hirtelen áradás nekiütközött annak a háznak, az szilárdan állt, mert jól meg volt építve.
A ház a mi életünket jelképezi. Mindannyian egy házat építünk. A kérdés az, hogy a Jézus iránti engedelmesség biztos alapjára építjük-e az életünket, vagy az üres hitvallás homokjára? Egy ház felépítése sok idővel és költséggel jár. Ez nem olyan, mint egy kinti WC-t felhúzni, ahol nem tervezünk sok időt tölteni, és nem várható, hogy sokáig kitartson. Egy új otthonba a legfinomabb keményfa szekrényeket építheted be. Külön pénzt költhetsz sárgaréz kilincsekre és kristálycsillárokra. Beépíttethetsz egy egyedi falazott kandallót. De ha a ház nem áll szilárd alapon, akkor kidobod a pénzed. Ha úgy építed életed házát, hogy a szíved szintjén nem engedelmeskedsz Jézusnak, az olyan, mintha alap nélküli házra pazarolnád a pénzed.
Ha házat építesz, biztos lehetsz abban, hogy bárhová is építed, jönnek majd a viharok, hogy próbára tegyék az alapot. Palesztinára jellemzőek a váratlan árvizek. A száraz patakmedrek gyorsan tomboló áradatokká változhatnak, amelyek szinte mindent elsöpörnek, ami az útjukba kerül. Ha ilyen patakmeder közelében építed az otthonodat, jobb, ha gondoskodsz arról, hogy szilárd alapozással rendelkezzen.
Az árvíz (özönvíz) mind az élet megpróbáltatásaira, mind pedig a jövőbeli ítélet áradatára utal, amikor mindnyájan Isten elé kell állnunk. Máté szövegkörnyezete inkább a jövőbeli ítéletet hangsúlyozza, míg Lukács inkább az élet megpróbáltatásaira összpontosít. De egyik szakasz sem utal kizárólag az egyikre vagy a másikra. Az a személy, aki az életét a Jézus Krisztus iránti engedelmességre építette, olyan szilárd alappal rendelkezik, amely át fogja vinni őt mind ennek az életnek az áradásain, mind a jövőbeli ítéleten. Az a személy, aki azt vallja, hogy ismeri Krisztust, de nem jár engedelmességben, el lesz söpörve, amikor ebben az életben megpróbáltatások érik. És teljesen tönkremegy, amikor Isten előtt áll majd az ítéletkor. Csak két végeredmény van: az egyik ház áll, míg a másik ház összeomlik. Nincs középső lehetőség, hogy csak egy kis kárt szenved. Ez arra mutat rá, hogy két és csak két végső sors van, a menny és a pokol. Azok, akik valóban hisznek Jézusban, amint az az iránta való engedelmességükben megmutatkozik, a mennyben lesznek. Akik azt vallják, hogy hisznek Jézusban, de engedetlen életükkel megtagadják Őt, azok a pokolba kerülnek (Titusz 1:16).
Az árvíz előtt a két ház egyformának tűnt a felületes szemlélő számára, de az árvíz után hatalmas különbség volt közöttük. Az egyik szilárdan állt, a másik romokban hevert. A különbség a rejtett részben, az alapban volt. Az alapozás nem túl látványos, de elengedhetetlenül fontos, ha azt akarjuk, hogy egy épület hosszú távon is megállja a helyét. Az engedelmesség alapja lehetővé teszi a keresztyén számára, hogy szilárdan álljon, amikor megpróbáltatások érik.
Melyek azok az elkerülhetetlen árvizek, amelyek próbára teszik a hitünket? Vannak a próbák, amelyekkel mindnyájan szembesülünk - csalódások, kudarcok, betegség, szeretteink elvesztése, a munkahely elvesztése, csalódások, amikor családtagok vagy barátok cserbenhagynak bennünket stb. Vannak azok a bizonyos áradások, amelyek az öregedéssel járnak együtt - az egészség és az erő elvesztése, a testünk korlátai által okozott korlátok. És persze ott van a saját halálunk folyamatos, könyörtelen közeledése. Mindezek a próbatételek próbára teszik, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványai vagyunk-e, vagy csak alkalmi, érdek követői, akik nem voltunk őszinték a hitünkben.
Továbbá ott vannak a kísértések áradata, amelyek a világ, a test és az ördög részéről érnek minket. Ez a gonosz világ, amely a Sátán uralma alatt áll, könyörtelenül nyomást gyakorol ránk, gyakran olyan finom módon, aminek nem is vagyunk tudatában. Ez lehet csábítás arra, hogy csaljunk az iskolai vizsgán, lopjunk, engedjünk az erkölcstelenségnek, hogy a gazdagság múló örömeire irányítsuk figyelmünket.
A lényeg az, hogy ha nem alakítod ki azt a szokást, hogy minden nap engedelmeskedj Jézusnak, foglyul ejtvén minden gondolatot az iránta való engedelmességre, megvallva és elhagyva minden ismert bűnt, akkor homokra építed az életedet. Amikor ezek az elkerülhetetlen kísértések jönnek, elsöpörnek minden hitvallást, amit tettél.
Természetesen a végső próbatétel, amellyel mindannyian szembe kell néznünk, az a halál és az Isten előtti megmérettetés. Ő mindent tud rólunk (Zsidók 4:13). Ha képmutatók voltunk, jó színben tűntünk fel mások előtt, keresztyéneknek vallottuk magunkat, de mindeközben engedetlenségben éltünk, akkor mindez Isten ítéletének áradatában fog összeomlani. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy az a nap biztos és végleges. Mindenki számadásra lesz szólítva Isten trónja előtt. Azok, akik a földön talán mindenkit becsaptak, a mennyben nem fogják becsapni Istent. Csak azok fognak helytállni, akik Isten Igéjének engedelmeskedve éltek, állandóan az alapján vizsgálták magukat, megítélték bűneiket, igyekeztek Istennek tetsző életet élni. Azok, akik azt mondták: "Uram, Uram", de nem igyekeztek engedelmeskedni neki, végleg és örökre el fognak pusztulni.
Ez vezet el az utolsó okhoz, amit Jézus felsorol, hogy az engedelmesség nem választható, hanem kötelező. Nem választható, mert ez a Krisztus megvallásának igazi próbája; nem választható, mert ez az egyetlen alap, amely kiállja az idő és az örökkévalóság próbáját.
3.Az engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert azok, akik nem engedelmeskednek Krisztusnak, hirtelen és végleges pusztulással néznek szembe (6:49).
Ha elgondolkodunk azon az emberen, aki alapozás nélkül építette a házát, meg kell kérdeznünk: "Miért csinált ilyen ostobaságot?". Ennek több oka is lehet. Először is, sok idővel és kemény munkával járt, hogy kézzel leásson az alapkőzetig, és az ostoba ember lusta volt. Sokkal egyszerűbb volt felhúzni a házat a megfelelő alapozás minden fáradsága nélkül. Így hát a legkisebb ellenállás útját követte. Ha valaha is végeztél már lakásfelújítási projekteket, találkoztál már olyan helyzetekkel, amikor az előző tulajdonos "megoldott", "megjavított" egy problémát a legegyszerűbb módon, de ez nem volt helyes. Hosszú távon jobb lett volna, ha már az elején jól csinálja, mert neked le kell bontanod az elrontott, egyszerű javítást, hogy valóban megoldhasd a problémát.
Van egy lelki párhuzam itt. Az engedetlenség általában sokkal könnyebb, mint az engedelmesség, és úgy tűnik, hogy gyorsabban eljutsz vele oda, ahová szeretnél, mint az engedelmesség nehezebb útján. A fickó, aki alapozás nélkül húzta fel a házát, bent ült és limonádét kortyolgatott, miközben a szomszédja kint volt a forró napon, verejtékezve, ásva háza alapját. Ti, fiatalemberek, láttok egy fickót, aki a gyönyörű barátnőjével él, és a szex minden örömét élvezi, látszólag következmények nélkül. Eközben ti a lövészárokban harcoltok az erkölcsi tisztaságért, engedelmeskedve Jézusnak, és azon tűnődtök: "Miért ásom én ezt az alapot, miközben az a fickó a kényelmes házában ül a barátnőjével az ölében?". Várd ki az árvíz idejét, és megtudod az okát!
A másik ok, amiért a fickó nem vette a fáradságot, hogy megfelelő alapot ásson, az az, hogy a ház azonnali előnyeit akarta élvezni anélkül, hogy a megfelelő építéshez szükséges munkát és időt rászánta volna. Neki tető volt a feje fölött, és minden bútora szépen elrendezve, míg a szomszédja még az alapot ásta. Lelkileg sokan az általa kínált javak miatt jönnek Jézushoz. Látszólag azonnal élvezik az üdvösség áldásait, annak ellenére, hogy soha nem bánták meg a bűneiket, és nem ítélik meg naponta a bűneiket az Ő Igéje alapján. Élvezik a jó érzéseket, amikor dicsőítő énekeket énekelnek és ringatóznak a zenére. Szeretik a közösség szeretetét és a testvériséget. De magánéletükben nem ássák meg az Isten Igéjének való engedelmesség alapját. Az árvíz lecsap, és a lelki házuk összeomlik.
A harmadik ok, amiért ez a fickó nem vette a fáradságot, hogy alapot rakjon, az az, hogy rövidlátó volt. Az itt és mostnak élt, nem gondolt a jövőre. Nem esett az eső, amikor felhúzta a házát. A folyómeder száraz volt. Árvíz? Milyen árvíz? Árvíz nem volt a gondolkodásában. Csak be akart menni az új házába, és élvezni a benne rejlő kényelmet. Lelkileg bolondok vagyunk, ha nem a halál és az azt követő ítélet fényében élünk. Még ezen a napon számon kérheti Isten tőled a lelkedet, elveheti a lelkedet, és akkor hol leszel? Ha keresztyénnek vallod magad, de mindvégig önmagadnak éltél, nem törődve Isten országának előmozdításával, akkor az életed homokra épült. Össze fog omlani, amikor Isten ítéletének áradata lecsap.
Ha lehámozzuk a külsőt, nagyon sok magát keresztyénnek valló ember, vagy akár még olyanok is, akik valamiféle szolgálatot végeznek, csak önmaguknak élnek. Ami a keresztyén szolgálatukat motiválja, az nem a Megváltó dicsősége, aki önmagát adta értük. Nem azért teszik, amit tesznek, mert szeretik az Úr Jézust. Az motiválja őket, hogy a szolgálatért elismerést, dicséretet kapjanak. De ha a szolgálatukat nem ismerik el, vagy valaki más kapja az elismerést, dühösek lesznek és kilépnek. Az volt az indítékuk, hogy önmaguknak szerezzenek örömet, nem pedig az Úrnak. Nem a jövőbeli ítéletre való tekintettel fáradoztak, amikor majd azt hallják: "Jól cselekedtél, jó és hű szolga".
Következtetés
Mit tehetünk annak érdekében, hogy házunk a Krisztus iránti engedelmesség sziklájára épüljön, ne pedig a homokra? Jézus három dolgot említ (6:47): Jöjjünk hozzá, hallgassuk meg a szavait, és cselekedjünk a szavai szerint.
Először is, Jézushoz kell jönnöd. Ez egy személyes, egy az egyben fennálló kapcsolatot jelent Jézus és közted. A Máté evangéliumának párhuzamos szakaszában Jézus azt mondja a képmutatóknak, akik minden lenyűgöző cselekedetüket az Ő nevében tették: "Soha nem ismertelek titeket" (Mt 7:23). Ismered-e Jézust, és ismer-e Jézus téged? A keresztyénség nem egy szabályrendszer, ahol eldöntöd, hogy elkezdesz dolgozni a lista szerint. Hanem alapvetően személyes kapcsolat a feltámadt, élő Megváltóval. A bűneid elválasztottak Tőle. Ő azonban kiontotta a vérét, hogy kibékítsen Istennel minden bűnöst, aki nem bízik többé önmagában és a saját jótetteiben, hanem Jézus vérében bízik, mint a bűnökért való egyetlen elégtételben.
Másodszor, meg kell hallanod Jézus szavait. Ez azt jelenti, hogy növekedned kell az Ő tanításának ismeretében és megértésében, ahogyan az a Bibliában kinyilatkoztatott. Ha nem táplálkozol naponta Isten Igéjéből, ha nem tanulod meg belőle, hogyan akarja, hogy élj, akkor a test kívánságai szerint élsz. A világ formájába préselődsz bele. A Biblia tanítása két fő témára összpontosul: hogyan szeresd Istent teljes szívedből, elmédből és lelkedből; és hogyan szeresd felebarátodat úgy, ahogyan valójában önmagadat szereted. Más szóval, a Biblia megmutatja, hogyan viszonyuljunk megfelelően Istenhez és másokhoz. Miközben olvasod és tanulmányozod a Bibliát, nem lehet a célod csupán az, hogy tudással töltsd meg a fejed, bár a megfelelő tudás elengedhetetlen. A bibliai ismeretek lényege az, hogy Istennek tetsző módon szeresd Őt, és szeress másokat úgy, ahogyan Ő parancsolja.
Harmadszor, Jézus azt mondja, hogy cselekedned kell a szavai alapján. Ez szívből jövő, őszinte, örömteli, Isten iránti szeretetből származó és Istenért való engedelmességet jelent kezdve a külső cselekedetek szintjétől el egészen a gondolatok színtjéig. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan megvizsgáljuk engedelmességünket és magunkat a Szentírás fényében. Amikor egy zsoltárt olvasol, amely azt mondja: "Dicsérjétek az Urat, és énekeljetek örömötökben", megkérdezed magadtól: "Vajon tele van-e az elmém Isten dicséretével és benne való örömmel, vagy a zsörtölődés és a panaszkodás jellemez?". Alkalmazod a Szentírást az életedre. Az Igével töltött időnk lényege az kell, hogy legyen: "Hogyan kell tehát élnem?".
Az előrejelzés szerint 100 százalék az esélye annak, hogy a közeljövőben árvíz sújtja az életedet. Ennek az előrejelzésnek a fényében most van az ideje, hogy ellenőrizd az alapodat. Ha Jézusnak való mindennapi engedelmességben élsz a szíved szintjén, akkor a házad meg fog állni. Ha Uradnak nevezed Őt, de önmagadnak élsz, akkor jobb, ha elkezdesz ásni! Ámen.




 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Irgalom és ítélet
  2024-03-18 07:37:30, hétfő
 
  Irgalom és ítélet

Textus: Lk 6,36-45

Egy fiatalember egy bentlakási kérdőívet töltött ki, hogy kiderüljön alkalmas-e arra, hogy másokkal egy szobában lakjon. "Rendszeresen beágyazol?", "Rendezett embernek tartod magad?" kérdésekre igennel válaszolt.
Az édesanyja elolvasta a válaszait, és mivel tudta, hogy azok messze állnak az igazságtól, megkérdezte, miért hazudott. "Hogy miért?" - válaszolta a fiú. "Azért, hogy ne tegyenek össze valami csavargóval."
Mindannyian hajlamosak vagyunk a saját hibáinkat mentegetni, mások hibáit pedig felnagyítani.
Jézus ismeri azt a közös hajlamunkat, hogy önmagunkat igazoljuk és másokat hibáztassunk. Amikor prédikációjának azt a részét befejezte, amely arról szólt, hogy még az ellenségeinket is szeretni kell, tudta, hogy megpróbálunk majd kitérni a követelmény elől azzal, hogy elítéljük az ellenségeinket és mentegetjük magunkat. Ezért erőteljes helyreigazítást ad, amikor megmutatja, hogy hogyan kell arra összpontosítanunk, hogy irgalmat mutassunk, ne pedig ítéletet, még azokkal szemben is, akik rosszat tettek nekünk (6:36-38). Majd, hogy segítsen nekünk ezt alkalmazni, a továbbiakban megmutatja, hogy saját bűneink megítélésére kell összpontosítanunk, különben olyanok leszünk, mint a vakok, akik megpróbálják vezetni a vakokat (6:39-40). Csak ha megítéltük a bűneinket, akkor láthatunk tisztán, hogy segítsünk egy másik embernek a bűneivel kapcsolatban (6:41-42). Valójában önmagunkat kell megítélnünk egészen a szívünk szintjéig, mert csak a jó szív teremhet jó gyümölcsöt (6:42-43). Jézus tehát arra tanít minket, hogy ...
Ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan kell, arra kell összpontosítanunk, hogy irgalmat mutassunk mások iránt, de arra (is), hogy megítéljük saját bűneinket.
Emlékezzetek a kérdésre, amelyet a legutóbbi istentiszteleten tettem fel: Akarod-e Isten áldását az életedre? A Biblia azt mondja, hogy Isten útjai nem a mi útjaink (Ézs 55:8). Ha Isten áldását akarjuk az életünkre, akkor Isten útjait kell járnunk, ami általában ellentétes a természeti ember útjaival. Az ember útja az, hogy elnéző legyek magammal szemben, és szigorúbban ítéljek meg másokat, mint magamat. Isten útja az, hogy irgalmas legyek másokkal szemben, és megítéljem a saját bűneimet. Mivel ez ellenkezik a testiséggel, ezért folyamatosan dolgoznunk kell ezen, ha Istennek tetszeni akarunk, és meg akarjuk tapasztalni az Ő áldását.
1.Ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan kell, arra kell összpontosítanunk, hogy irgalmasságot tanúsítsunk mások iránt (6:36-38).
A.AHHOZ, HOGY IRGALMASSÁGOT TANÚSÍTSUNK MÁSOK IRÁNT, AHHOZ SZEMÉLYESEN KELL ISMERNÜNK AZ IRGALMAS ATYÁT.
"Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas" (6:36). Csak azok, akik személyesen megízlelték Isten nagy irgalmasságát, tudnak ilyen irgalmasságot tanúsítani mások iránt. Mindenki, aki részesült Isten irgalmában, tudja, hogy ő maga bűnös, aki megérdemli Isten ítéletét. Ha nem így tekintesz magadra, akkor nem érted Jézus Krisztus evangéliumát. Az evangélium nem arról szól, hogy én egy elég jó ember voltam, akinek szüksége volt egy kis pluszra az életében, és Isten megadta ezt a pluszt. Az evangélium az, hogy reménytelenül elidegenedtem Istentől, bűnös voltam, mert megszegtem az Ő szent törvényét. Semmit sem tudtam tenni saját erőmből, hogy megbékéljek Istennel. Semmilyen jó cselekedet nem képes feljogosítani a mennyországra, mert azok soha nem képesek eltörölni a bűneimet. Halott voltam a bűneimben, a test kívánságai szerint éltem, nem ismerve Istent és az Ő szent útjait. Aztán:
,,De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek!" (Ef 2:4-5)
Ez az evangélium nagyszerű híre! Ha személyesen megízlelted Isten nagy irgalmát Krisztusban, akkor elkezdheted kifejezni ezt az irgalmat mások iránt, akik hozzád hasonlóan nem érdemlik meg. Az irgalom, akárcsak a kegyelem, Isten meg nem érdemelt jóindulata, de a mi kiszolgáltatott állapotunk miatti szánalmának az árnyalatával kiegészítve. Gyakran, amikor valaki bánt minket, akkor azt akarjuk hogy Isten szolgáltasson igazságot. Azt akarjuk, hogy az illető megfizessen azért, amit tett. De mi lenne, ha Isten igazságot szolgáltatna nekünk, nem pedig irgalmat? Akkor a pokolban fizetnénk a bűneinkért! Ha Istent irgalmas Atyánknak ismerjük, akkor nekünk, mint az Ő gyermekeinek, ki kell fejeznünk az Ő irgalmát azokkal szemben, akik bántottak minket. Jézus a továbbiakban megmutatja nekünk, hogy ez mit jelent:
B.IRGALMASSÁGOT FEJEZNI KI MÁSOK IRÁNT AZT JELENTI, HOGY NEM ÍTÉLKEZÜNK FELETTÜK, HANEM MEGBOCSÁTUNK NEKIK, ÉS NAGYLELKŰEK VAGYUNK VELÜK SZEMBEN.
a.)Irgalmasságot tanúsítani mások iránt azt jelenti, hogy nem ítélkezünk felettük.
Amikor Jézus azt parancsolja, hogy ne ítélkezzünk mások felett, nem azt érti ezalatt, hogy ne értékeljük ki, ne vizgáljuk meg, ne ítéljük meg mások cselekedeteit, hitét vagy tanításait. Jézus eme parancsának félreértelmezése gyakran nevetséges szélsőségekhez vezet toleráns kultúránkban. Egy hívő ember mondta el, hogy egyszer egy esküdtszék tagja volt együtt egy hölggyel, aki többórás tanácskozás után azt mondta az esküdtszék többi tagjainak, hogy soha nem tudná megszavazni a vádlott nő elítélését, még akkor sem, ha egyértelműen bűnös, mert a Biblia azt mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek". Ha az így gondolkodó emberek elolvasnák a Bibliájukat, akkor látnák, hogy közvetlenül e parancs után a Máté 7:1-ben Jézus azt mondta: "Ami szent, azt ne adjátok a kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé" (Máté 7:6). Alig néhány verssel később pedig figyelmeztet a "hamis prófétákra, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok" (Mt 7:15). Ahhoz, hogy ezeknek a parancsoknak engedelmeskedjünk, meg kell hoznunk néhány ítéletet: "Ez az ember egy kutya vagy disznó; ez a fickó egy báránybőrbe bújt farkas".
Továbbá Jézus a "ne ítéljetek" kifejezés alatt nem azt érti, hogy egyházként és egyéni keresztényként el kellene néznünk vagy el kellene tűrnünk a súlyos bűnöket vagy tanbeli tévedéseket más hívőknél. Jézus (Mt 18:15-17) és Pál (1Kor 5:9-13) egyaránt világossá tette, hogy szembesítenünk kell a bűnös keresztényt, és ha nem tér meg, végül ki kell zárnunk a gyülekezetből. Jézus elítélte a farizeusokat helytelen viselkedésük és tanításuk miatt (Mt 23). Pál elítélte a judaistákat, amiért a kegyelem evangéliumához a cselekedeteket is hozzáadták (Gal 1:8, 9). János, a szeretet apostola leleplezte és elítélte azokat, akik tagadták az apostoli tanítást, és azt mondta a hívőknek, hogy az ilyen embereket még a házukba se fogadják be, és ne is köszöntsék őket (1Jn 2:18-26; 2Jn 10, 11). Egyikük sem sértette meg Jézus azon parancsát, hogy ne ítéljetek. Különbséget tevő, lelkeket megvizsgáló, ítélőképes embereknek kell lennünk.
Mit ért Jézus azon, hogy "ne ítéljetek"? Ezt tovább magyarázza azzal, hogy "ne kárhoztassatok". Azt érti ezalatt, hogy ne ítélkezzünk mások felett, hogy ne nézzünk le rájuk kárhoztató, elítélő lélekkel, azt feltételezve, hogy ismerjük a szívük indítékait. Ha így teszünk, akkor ez a mi részünkről egy önigazult lelkületből fakad. Valaki fölött ítélkezni abból a vágyból fakad, hogy bosszút álljunk, vagy hogy az illető megfizessen azért, amit tett. Nem azt akarjuk, hogy Isten megbocsásson neki; azt akarjuk, hogy Isten lecsapjon rá! Örülnénk, ha azt hallanánk, hogy a fickó komoly megpróbáltatásokba keveredett: "Ez nagyon is kellett neki azok után, amit velem tett"! Ha azt hallanánk, hogy megbánta, és Isten megmentette, azt gondolnánk: "Ez nem igazságos!". Mindez az ítélkezés lelkületét tükrözi a részünkről, nem pedig az irgalom lelkületét.
Jézus a farizeus és a vámszedő történetével (Lukács 18:11-14) szemlélteti az ítélkező lelkületet. A farizeus így imádkozott: "Istenem, köszönöm neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, mint a csalók, az igazságtalanok, a házasságtörők, vagy akár mint ez a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök; tizedet fizetek mindenből, amit kapok". Önelégült és büszke volt, lenézett másokat, akik nem olyan jók, mint ő maga. De egy nem ítélkező ember alázatos. Úgy tekint magára, mint bűnösre, aki nem jobb, mint bármelyik másik bűnös. Ez a helyes önszemlélet, önértékelés felszabadítja őt arra, hogy bűnös társaival szemben irgalmat, és ne ítélkezést tanúsítson.
b.)Mások iránt irgalmat tanúsítani azt jelenti, hogy megbocsátunk nekik.
Megbocsátani egy bűnösnek azt jelenti, hogy felszabadítani őt a bűntudat valamint a bűneiért járó büntetés alól. A keresztények tudják, hogy Isten sokat bocsátott meg nekik, ezért másoknak is sokat kell megbocsátaniuk. Jézus ezt szemléltette abban a példázatban, amelyet a két rabszolgáról mondott, akik különböző összegekkel tartoztak egy királynak (Mt 18:23-35). Az első rabszolga 50 millió lejnek megfelelő összeggel tartozott. Feleségét, gyermekeit és mindenét el kellett volna adnia, hogy rendezze az adósságot. Amikor könyörgött a királynak, hogy legyen vele türelmes, a király megkönyörült rajta, és az egész adósságot elengedte.
De aztán ez a rabszolga elment, és elkapta egy rabszolgatársát, aki tartozott neki több ezer lejjel (több száz napi bérrel). Ez nem volt kis összeg, de nem is hasonlított ahhoz az adóssághoz, amellyel a királynak tartozott. A megbocsátott rabszolga követelte, hogy rabszolgatársa fizessen vissza minden banit, és nem volt hajlandó megkönyörülni rajta. Börtönbe záratta őt. Amikor a király meghallotta, hogyan bánt rabszolgatársával, börtönbe záratta az első rabszolgát, és követelte, hogy fizessen vissza mindent, amivel tartozott neki. Ekkor Jézus így alkalmazta: "Így tesz majd veletek az én mennyei Atyám is, ha mindegyikőtök szívből nem bocsát meg atyjafiának" (Mt 18:35).
Az ellenünk vétkezők megbocsátása nem szabadon választható dolog! Hanem kötelező dolog! Viszont nem szabad szóban megbocsátást nyújtanunk annak, aki vétett ellenünk, amíg meg nem bánja, hiszen Isten sem ad bocsánatot a bűnösöknek, amíg azok meg nem térnek. De szívünkben meg kell bocsátanunk az illetőnek, és készen kell állnunk arra, hogy szóban is megbocsássunk, amint az illető megbánja bűneit, ahogyan Isten is kész megbocsátani minden bűnösnek, aki bűnbánattal fordul hozzá. A meg nem bocsátó lélek ítélkező lélek, amely szemben áll Isten irgalmával.
c.)Irgalmasságot tanúsítani mások iránt azt jelenti, hogy nagylelkűnek lenni velük szemben.
A 38. verset gyakran kiragadják a szövegkörnyezetéből az adománygyűjtő prédikátorok, akik arra használják, hogy megígérjék: "Ha adakozol erre a szolgálatra, Isten többet fog neked visszaadni". Bár igaz, hogy Isten meg fogja áldani a nagylelkű adakozókat, az viszont nem igaz, hogy többet fog nekik visszaadni, mint amennyit adnak. A szövegkörnyezetében ez az igevers azt jelenti, hogy még ha meg is égettük magunkat azokkal, akiknek segítettünk, továbbra is nagylelkűnek kell lennünk a rászorulókkal, ahogyan Isten is nagylelkűen kiárasztotta ránk a kegyelmét.
A "jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe" leírás az akkori gabonapiacokról származik. A jó kereskedő gabonát öntött a mértékébe. Aztán megnyomta és megrázta, hogy leülepedjen. Aztán még több gabonát öntött bele, amíg csordultig meg nem telt. Fogta a túlcsorduló mérőedényt, és a felsőruhád ölébe öntötte, amely felhajtható volt, hogy nagy zsebként szolgáljon. Isten így öntötte ki ránk nagylelkű kegyelmét! Így kell reagálnunk a rászorulókra. Irgalmasságot mutatni másoknak azt jelenti, hogy nem ítélkezünk felettük, megbocsátunk nekik, és nagylelkűek vagyunk velük szemben. Az irgalmas mennyei Atya gyermekeit ilyen irgalmasságnak kell jellemeznie, még azokkal szemben is, akik megbántottak minket.
C.AHHOZ, HOGY IRGALMASSÁGOT TANÚSÍTSUNK MÁSOK IRÁNT, AHHOZ EMLÉKEZNÜNK KELL ARRA, HOGY AMIT A KAPCSOLATAINKBAN VETÜNK, AZT FOGJUK ARATNI.
Ha nem ítélünk el másokat, minket sem fognak elítélni. Ha megbocsátunk, nekünk is megbocsátanak. Ha nagylelkűek vagyunk, nagylelkűen fognak velünk bánni. Vajon a mi Urunk úgy érti, hogy az emberek így fognak velünk bánni? Vagy úgy érti, hogy Isten fog velünk így bánni? Én úgy értelmezem, hogy mindkettőre gondol. Emberi síkon a kijelentések közmondásosak abban az értelemben, hogy általában igazak, de nem minden esetben teljesen igazak. Általában igaz, hogy ha irgalmas ember vagy, aki nem ítél el másokat a hibáik miatt, akkor mások irgalmasak lesznek hozzád. Ha gyorsan megbocsátasz, mások is hajlamosak lesznek megbocsátani neked. Ha nagylelkű vagy, mások is nagylelkűek lesznek veled szemben. Másrészt, ha elítéled az embereket, ha nem vagy hajlandó megbocsátani, ha fukar vagy, akkor ez visszahat, visszaüt rád.
Ezt jól illusztrálja egy eset Louis Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió alapítójának gyermekkorából. Összeverekedett egy másik fiúval, és veszített. Miközben az édesanyja vízzel megmosta a feldagadt szemét, elmondta neki, hogy a verekedés teljes egészében a másik fiú hibája volt. Az anyja nem szólt semmit, de miután bekötötte a szemét, kivitte Louist a házuk hátsó ajtajához. A közelben több domb volt, amelyek finom visszhangot keltettek. Azt mondta neki, hogy hangosan illesse a dombokat minden csúnya névvel, ami csak eszébe jut. A fiú így tett, és a csúnya nevek mind visszatértek hozzá. "Most pedig", mondta a nő, "kiáltsd: Isten áldjon meg!". A fiú így tett, és az "Isten áldjon meg!" jött vissza. Mayer azt mondta, hogy ezt a leckét soha nem felejtette el. Az, ahogyan másokkal bánsz, visszajön hozzád, visszaszáll a fejedre.
De Jézus szavai arra is vonatkoznak, ahogyan Isten bánik velünk, mind most (másokon keresztül, ahogyan az imént említettük), mind pedig a jövőbeli ítéletkor, amikor előtte állunk. Ha valóban Krisztusban vagyunk az Ő kiontott vérébe vetett hit által, akkor nincs számunkra örök kárhozat (Róma 8:1). De a cselekedeteink megítéltetnek, és ami fa, széna és szalma, az elégetésre kerül, és veszteséget szenvedünk. Megmenekülünk, de úgy, mint a tűzön keresztül (1Kor 3,15; 2Kor 5,10). A Biblia azt mondja, hogy Isten ellene van a kevélyeknek, de az alázatosoknak kegyelmet ad (1Pét 5:5). Mint láttuk, az ítélkező ember, aki nem hajlandó megbocsátani másoknak, önigazult, öntelt és büszke. Magunkat állítjuk szembe Istennel, ha ítélkezünk és nem vagyunk hajlandóak megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket. Ha kitartunk abban, hogy makacsul megtagadjuk az irgalmas Atyának való engedelmességet, akkor az felfedheti, hogy Ő nem a mi Atyánk, és ebben az esetben az Ő ítélete és haragja alatt állunk.
Oglethorpe tábornok egyszer azt mondta John Wesley-nek: "Soha nem bocsátok meg és soha nem felejtek". Wesley így válaszolt: "Akkor, uram, remélem, hogy soha nem vétkezik". Ha bűnösök vagyunk, akiknek irgalomra van szükségük, akkor Isten irgalmát kell kifejeznünk azok felé, akik megbántottak minket. Jézus a továbbiakban megmutatja, hogy mások megítélése helyett inkább önmagunk megítélésére kell összpontosítanunk:
2.Ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan kell, ahhoz meg kell ítélnünk saját bűneinket, egészen a szívünk szintjéig (6:39-45).
Egyes írásmagyarázók küszködnek itt a gondolatmenettel, de én úgy gondolom, hogy van egy logikus folyamat. Jézus elsősorban a tanítványaihoz szólt, akiket vezetőknek képzett ki. Ahelyett, hogy másokat ítélnének meg (6:36-38), önmagukat kell megítélniük, különben olyanok lesznek, mint a vakok vak vezetői, akiknek követői olyanok lesznek, mint ők (6:39-40). Ezért ki kell szedniük a gerendát a saját szemükből, mielőtt megpróbálnának segíteni másoknak a szemükben lévő szálkát eltávolítani (6:41-42). Miközben önmagukat vizsgálják, meg kell vizsgálniuk a gyümölcseiket is (6:43-45). Ha szavaik ítélkezőek, keserűek és gonoszak, az azt jelzi, hogy a szívük gonosz. Ha viszont irgalmasak, megbocsátóak és nagylelkűek, az azt jelzi, hogy Isten valóban kegyelmi munkát végzett a szívükben. Ez itt a gondolatmenet.
A.MEG KELL ÍTÉLNÜNK SAJÁT BŰNEINKET, KÜLÖNBEN OLYANOK LESZÜNK, MINT A VAK, AKI VEZETI A VAKOT (6:39-40).
Jézus arra ösztönzi tanítványait, hogy vizsgálják meg magukat. Ha vakok a saját bűneikre, hogyan segíthetnek másoknak, hogy megbirkózzanak a bűneikkel? Bár Lukács itt nem említi, Jézus illusztrációjának hátterében a farizeusok álltak, akiket a vakok vak vezetőinek nevezett (Mt 15:14; 23:16, 24). Ezeket az embereket lelki gőg jellemezte. Nem néztek szembe saját bűneikkel, és nem ismerték el, hogy állandóan szükségük van Isten kegyelmére. Ha a tanítványok követték volna őket, akkor olyanok lettek volna, mint ők, és az önigazultság gödrébe zuhantak volna. De ha követik az irgalmas Úr Jézust, olyanok lesznek, mint Ő. Ez egy figyelmeztetés arra, hogy vigyázzunk, hogy olyan lelki vezetőket kövessünk, akik szembenéznek saját bűneikkel, és kerüljük az önigazult vezetőket. Ha azt akarjuk, hogy Isten használjon minket arra, hogy tanítványokká tegyünk másokat, akkor:
B.MEG KELL ÍTÉLNÜNK SAJÁT BŰNEINKET, AMI AZ ELŐFELTÉTELE ANNAK, HOGY MÁSOKNAK SEGÍTSÜNK A BŰNEIKET RENDEZNI ISTENNEL (6:41-42).
Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt mondja, hogy ne segítsünk a testvérünknek, akinek szálka van a szemében, hanem azt, hogy először a saját szemünkből vegyük ki a gerendát, hogy tisztán lássunk, és segíthessünk neki a szálkát eltávolítani a saját szeméből. A "rönk" szó egy ház fő tartógerendájára utal. Munkatársadnak szálka van a szemében, amelynek eltávolításában segítségre van szüksége. De milyen nevetséges, hogy megpróbálsz segíteni, amikor neked gerenda van a saját szemedben!
Jézus humorosan rámutat arra, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy mások hibáira összpontosítsunk és eltúlozzuk azokat, de a saját kirívó hibáinkat lekicsinyeljük vagy akár figyelmen kívül hagyjuk. Gyorsan hibáztatunk másokat, de lassan hibáztatjuk magunkat. Ha valaki más elkésik a velem való találkozóról, azt gondolom: "Milyen tapintatlan! Hát nem tudja, hogy elfoglalt vagyok?" De ha én kések egy találkozóról, azt gondolom: " Csak rá kell jönnie, hogy elfoglalt ember vagyok. Nem tehetek róla, hogy elkéstem." Ha sietek, az előttem haladó fickó farkán lovagolok, és azt mormolom: "Taposs bele! Nem érek rá egész nap!" De ha egy fickó a hátamon lovagol, akkor azt mondom: "Vissza! Mi ez a nagy sietség, ember?"
Gyakran lehet látni ezt, amikor házassági problémákkal küszködő pár elmegy egy lelkigondozóhoz. Megkérdezi a lelkigondozó, mi a fő problémájuk, és azt mondja a feleség : "Vannak hibáim, de jó feleség tudnék lenni, ha a férjem nem lenne olyan tapintatlan és önző!". És már megy is! Aztán megkérdezi a férjet, mi a probléma, mire ő: "Én sem vagyok tökéletes, de ennek a nőnek lehetetlen megfelelni!". És már sorolja is a hibáit.
De addig nem fogod elkezdeni úgy szeretni a másik embert, ahogyan kell, és addig nem fogsz lelkileg növekedni, amíg nem nézel szembe a saját bűneiddel Isten Igéje alapján. Az Ige képes megítélni szívünk gondolatait és szándékait, és Isten szent mércéje előtt leleplez minket (Zsidók 4:12-13). Dolgoztál már kint sötétedésig? Azt gondoltad, hogy nem vagy nagyon piszkos. Aztán bementél a fürdőszobába, felkapcsoltad a villanyt, és belenéztél a tükörbe. A fény és a tükör megmutatta neked, hogy piszkos vagy! Isten Igéje is ilyen. Azt hiszed, hogy eléggé szerető ember vagy, amíg el nem olvasod a Lukács 6:27-38-at vagy az 1Korinthus 13-at! Akkor rájössz, hogy még sokat kell fejlődnöd. Ha Istennek tetszeni akarsz azáltal, hogy úgy szeretsz másokat, ahogyan kell, akkor Isten Igéjére kell figyelned, a saját szívedre alkalmazva azt, nem pedig annak a személynek a szívére, akivel nehézségeid vannak.
Ha Isten Igéje egyszer segít neked kivenni a gerendát a szemedből, akkor sokkal könyörületesebben fogsz segíteni a testvérednek, hogy a szálka eltávolítva legyen a szeméből. Azt fogod mondani: "Testvér, együttérzek veled, mert nekem sokkal több volt a szememben, mint egy szálka. Hadd mondjam el, hogy Isten hogyan segíthet neked, hogy kiszedd a szálkát". Ahelyett, hogy büszke lennél, alázatos leszel. Ahelyett, hogy ítélkeznél, irgalmas leszel. Érzéketlenség helyett megértő leszel.
Ezután Jézus egy másik illusztrációt mond el, hogy felhívja a figyelmünket arra a fontos dologra, hogy meg kell vizsgálnunk, milyen gyümölcs származik az életünkből. A gyümölcs elárulja a szívünket, mert aszerint termelünk, amilyenek vagyunk. A szavaink elárulják, hogy mi tölti be a szívünket.
C.MEG KELL ÍTÉLNÜNK SAJÁT BŰNEINKET EGÉSZEN A SZÍVÜNK SZINTJÉIG (6:43-45).
Jézus mondanivalója nyilvánvaló: a fa a természete szerint terem. A gyümölcs elsősorban a szavainkra utal, amelyek megmutatják, hogy mi tölti be a szívünket (6:45). Ami bennünk van, az jön ki a szánkon. Ha gyakran ontod magadból a dühös, keserű szavakat, amelyek másokat tesznek tönkre, akiket hibáztatsz minden problémádért, akkor a szíved nincs rendben Isten előtt. Jézus itt nem azt tanítja, hogy egyes emberek eredendően jók, míg mások nem. Az egyetlen módja annak, hogy jó szíved legyen, az, hogy Isten Lelkének ereje által újjászüless. Ha egyszer újjászülettél, nem automatikus, hogy az új ember vagy szív szerint élsz. Harc lesz a régi és az új között. De azok, akik valóban megízlelték az Atya kegyelmét, igyekeznek majd levetkőzni a régi embert, és felöltözni az újat. Arra fognak törekedni, hogy Istennek tetszedjenek, kezdve a gondolatok szintjén. Mint akik kegyelmet kaptak, arra fognak összpontosítani, hogy Isten irgalmát tanúsítsák mások felé.
Figyeljük meg, hogy a jó embernek jó kincs vagy raktár van a szívében (6:45). Honnan származik ez? Onnan, hogy gyakran elmélkedsz Isten Krisztusban irántad tanúsított nagy irgalmasságáról. Ahogy Pál mondta: "az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem" (Gal 2:20). Engedd, hogy Isten nagy irgalmassága betöltse gondolataidat, és akkor az irgalom tárháza lesz benned, amellyel másoknak szolgálhatsz.
Következtetés
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket: Irgalmas vagy kritikus, ítélkező lelkület jellemez engem? Istent vagy másokat hibáztatok a problémáimért, vagy azon dolgozom, hogy eltávolítsam a saját szememben lévő gerendát? Gyakran ítélem-e meg a saját életemet, egészen a gondolatok szintjéig Isten Igéje alapján? Valóban újjászülettem? A Krisztusnak való tetszés áll az életem középpontjában? Ahhoz, hogy szeressünk másokat, különösen azokat, akik rosszat tettek nekünk, ahogy Jézus parancsolja, arra kell összpontosítanunk, hogy irgalmat tanúsítsunk mások iránt, de a saját bűneinket megítéljük. Ámen.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
Radikális szeretet
  2024-03-18 07:35:51, hétfő
 
  Radikális szeretet

Textus: Lk 6,27-35

Az előttünk álló igeszakasz a keresztyén magatartás legmagasabb csúcsa. Jézus olyan magasra teszi a szeretet mércéjét, amilyen magasra csak lehet. Azt mondja, hogy a mások iránti szeretetünknek meg kell egyeznie a Magasságos Isten szeretetével, aki jóságos a hálátlan és gonosz emberekkel szemben (6:35). Nemcsak azt parancsolja nekünk, hogy szeressük a családot és a barátokat. Jézus radikálisan megköveteli tőlünk, hogy még az ellenségeinket is szeressük, akik agresszívan gyűlölnek, átkoznak minket, és elveszik azt, ami jogosan a miénk. Jézus mércéje itt olyan magas, hogy sokan közülünk talán úgy reagálnak, mintha a Himalaya hegy megmászására tett ajánlatra válaszolnának: "Szó sem lehet róla!" Meg sem akarjuk próbálni, mert teljesen lehetetlennek tűnik.
De ha Jézus tanítványai vagyunk, akkor nincs lehetőségünk így reagálni. Ez a radikális szeretet nem csak a rendkívül elkötelezettek számára támasztott különleges követelmény. Ez egyértelműen Isten mércéje minden gyermeke számára. Ha Jézus a mi Megváltónk és Urunk, akkor küzdenünk kell azért, hogy megértsük és alkalmazzuk az Ő tanítását itt ebben az életben. Bár lehet, hogy ebben az életben nem érjük el a csúcsot, de halálunkig törekednünk kell ennek elérésére. Az Ő országának elsődleges erkölcsét meghatározva Jézus megmutatja nekünk, hogy ...
Isten radikális szeretete megköveteli, hogy kedvesen bánjunk azokkal, akik rosszul bánnak velünk.
Isten radikális szeretete minden emberre kiterjed, még azokra is, akik hálátlanok és gonoszak. Mint az Ő gyermekei, szeretetünknek tükröznie kell az Ő szeretetét. Míg Mátéban Jézus ezt a radikális szeretetet a farizeusi félreértelmezések hátterében mutatja be, addig Lukács, aki elsősorban a pogányoknak ír, nyers formában tárja elénk. Megmutatja nekünk, hogy minden embert szeretnünk kell, nem csak azokat, akik kedvesek hozzánk. Továbbá, hogy nem elég passzívan elviselni a rosszat. Aktívan jócselekedeteket kell tennünk azokkal szemben, akik rosszul bántak velünk. A szeretetünknek önmegtagadónak kell lennie, nem pedig öncélúnak. Félre kell tennünk azt, amit személyes jogainknak gondolunk, ha követni akarjuk Urunkat e radikális szeretet gyakorlásában. Ha itt valaki úgy gondolja, hogy "én igenis szeretek másokat, ahogy Jézus itt parancsolja", akkor szeretném, ha beszélgetne a családjával, hogy kiderüljön, egyetértenek-e vele! Talán egyszer vagy kétszer valaki itt már feljutott a szeretet Himalaya hegyének legmagasabb csúcsára egy rövid látogatásra. De egyikünk sem él ott fent következetesen. Mindnyájunknak van még hová fejlődnünk!
Mielőtt megmászol egy hegyet, tisztában kell lenned azzal, hogy hol van a csúcs, nehogy rossz hegyet mássz meg. Sokan félreértették Jézus szavait, és így rossz csúcs felé vették az irányt. Néhányan például úgy értelmezték, hogy Jézus a pacifizmust (mindenféle háború, fegyverkezés, katonai kiképzés elutasítása)tanítja, mind személyes, mind kormányzati szinten. Mások arra használták Jézus szavait, hogy a válogatás nélküli adakozás mellett érveljenek, bárkinek, aki kér. Olvastam egy egyetemi hallgatóról, aki mindenét odaadta, hogy segítsen számos alkoholistának, akik pénzt kértek tőle. Élelem nélkül maradt és csődbe ment, mert azt hitte, hogy ezzel Jézus tanításának engedelmeskedik.
Tehát az értelmezés és alkalmazás szilárd elveit kell követnünk, amikor ezekhez a nehéz parancsokhoz érkezünk. Egyrészt nem akarjuk megmagyarázni radikális jellegüket, másrészt viszont nem akarjuk őket olyan szigorúan szó szerint venni, hogy más szentírási szakaszokkal kerüljünk konfliktusba. Úgy tűnik, hogy Jézus hiperbolát (Egy olyan szókép, mely a hangsúly vagy a hatás kedvéért tudatosan és egyértelműen eltúloz valamit) használva fogalmazza meg ezeket a parancsolatokat, hogy megdöbbentsen bennünket az Ő szeretetmércéjének radikális jellegével, szemben a világ mércéjével, amelyet a legtöbben közülünk igaznak feltételeznek. Négy útmutatást ajánlok itt Jézus szavainak helyes megértéséhez:
a.)Nézd meg a Szentírás egészét. Abból kell kiindulnunk, hogy Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt vagy a prófétákat, hanem hogy betöltse azokat (Mt 5:17). A Szentlélek ihletése alatt író Pál sem mondott ellent Jézusnak. Így amikor a Példabeszédek kigúnyolja a lusta embert, aki nem akar dolgozni, vagy a bolondot, aki rosszul költi el a pénzét, és amikor Pál előírja, hogy annak, aki nem akar dolgozni, nem szabad ételt adni, akkor ők itt nem mondanak ellent Jézus tanításának.
b.)Nézd meg ennek a szakasznak a szövegkörnyezetét. Amint azt a legutóbbi istentiszteleten láttuk, Jézus feketén-fehéren meghúzza a határt az Ő útja és az adott kultúrában általánosan elfogadott út között. Hogy hallgatóit kizökkentse önelégültségükből, és megmutassa nekik, hogy nem tudnak úgy szeretni, ahogyan azt Isten követeli, Jézus bátran meghúzza ezt a vonalat. De nem megy bele az alkalmazás részleteibe és finomabb árnyalataiba, amelyeket más szentírásbeli részek nyújtanak.
c.)Nézd meg Jézus életét, hogy értelmezd szavait. Jézus azt élte, amit tanított. Ha megnézzük, hogyan élt, akkor megfelelően megérthetjük és alkalmazhatjuk, amit tanított. Ha Jézus a passzív nem-ellenállást tanította minden gonosz emberrel szemben, akkor hogyan magyarázod, hogy ostort készített kötelekből, és kiűzte az árusokat a templomból? Amikor Jézust a tárgyalása során arcon ütötték, nem vágott vissza, de a másik arcát nem nyújtotta oda. Inkább szembeszállt az őt ért bántalmazás jogtalanságával, kijelentve: "Ha rosszul beszéltem, tegyél tanúságot a rosszról; ha pedig helyesen, miért ütsz engem?" (János 18:23). Bár Jézus nagylelkű volt és nem kapzsi, mégsem járt meztelenül, mivel nem adta oda a köntösét és a ruháját másnak.
d.)Nézz a szívedbe, és alkalmazd Jézus tanításának lelkiségét magadra, ne másokra. Jézus nyilvánvalóan szembeszáll az önzés, a kapzsiság és a jogainkért való kiállás bűnös indítékaival. Mindannyian hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni és magunkat felmenteni. Jézus azonban itt a szívünket célozza meg, és arra szólít fel, hogy alkalmazzuk magunkra a szavait. Amikor azt mondja: "De nektek mondom, akik hallgattok engem" (6:27), ezt szembeállítja azokkal, akiket azért sújt a jaj, mert nem hallgatják Jézust, hogy engedelmeskedjenek Neki. Azok, akik valóban hallgatják, amit Jézus mond, nem fognak másokra mutogatni, hanem magukra mutogatnak, és foglalkoznak a rossz indítékaikkal. Összefoglalva, nem szabad Jézus parancsait szigorúan szó szerint vennünk, ami ellentmond a Szentírás többi részének, de nem is szabad kitérnünk az élük elől. Mindnyájunkat elítélnek az ő szavai, és mindnyájunknak növekednünk kell ebben a radikális szeretetben. Jézus tanítása négy pontba foglalható össze:
1.A radikális szeretet megköveteli, hogy a sérelmekre pozitív szolgálattal válaszoljunk a vétkes felé, ne pedig megtorlással (6:27-30).
Jézus feltételezi, hogy követőinek lesznek ellenségei. Éppen az imént mondta ki, hogy tanítványai áldottak, amikor az emberek gyűlölik, kiközösítik, sértegetik őket, és nevüket mint gonoszt elvetik Őérte (6:22). Nem szabad, hogy ellenszenves vagy érzéketlen viselkedésünk miatt legyenek ellenségeink. De ha igazságosan élünk, és szilárdan kitartunk Isten igazsága mellett, akkor lesznek ellenségeink ebben a gonosz világban. Az életünk el fogja ítélni a bűnösöket, akik megpróbálnak majd minket lejáratni, hogy saját bűneiket igazolni tudják. De minden rossz bánásmódra úgy kell válaszolnunk, hogy aktívan szeretjük azokat, akik rosszat tesznek nekünk, és soha nem megtorlással.
Jézus egy általános kijelentéssel kezdi: "Szeressétek ellenségeiteket". A szó az "agapé", a szeretet, amely a szeretett személy legfőbb javát szolgálja. Az ilyen szeretet elsősorban nem egy érzés, hanem egy magatartásból fakadó cselekvés. Ezért meg lehet parancsolni. A szeretettel teli magatartás úgy gondol a másik emberre, mint bűnös társra, akinek szüksége van arra, hogy megismerje a Jézusban lévő bűnbocsánatot. Valaha mi is olyanok voltunk, mint ez a bűnös most - önzőek, a bűn által elvakítottak és Istentől elidegenültek. De hála Istennek, ő kegyelmet tanúsított irántunk. Ez a hozzáállás felszabadít minket arra, hogy úgy cselekedjünk, hogy Isten szeretetét és kegyelmét mutassuk meg a vétkesnek. Ezért Jézus hozzáteszi: "Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket". Nem elég csak tartózkodni a bosszúállástól. Nem elég elhatárolódni attól, aki bántott téged. Jézus azt mondja, hogy aktívan jót kell tennünk a gonosztevővel!
Azt kérdezed: "Hogyan tegyem ezt?". Jézus ad néhány konkrét példát. " Áldjad azokat, akik átkoznak téged". Ha valaki verbálisan támad téged, válaszolj kedves szavakkal. Ha csúfol vagy szidalmaz, ne válaszolj rá azzal, hogy leszidod, még akkor sem, ha kerülöd a káromkodó szavak használatát. Válaszolj kedvesen. Mondhatod azt, hogy "Sajnálom, ha valamivel megbántottalak. Nem akarom, hogy harag legyen köztünk. Megbeszélhetnénk ezt?"
Jézus további útmutatást ad nekünk: "Imádkozzatok azokért, akik rosszul bánnak veletek." Nem a kárhoztató zsoltárok imádkozására gondol! Úgy érti, hogy őszintén imádkozzunk a jólétükért, ami valószínűleg magában foglalja a Krisztushoz való megtérésüket is. Biztosak lehettek abban, hogy ha az illető nem tér meg, Isten a maga idejében meghozza igazságos ítéletét. De ahelyett, hogy sajnálnád magad, mert rosszul bántak veled, inkább érezz együttérzést ezzel a bűnössel, aki a pokol felé tart és odajut, ha Isten nem avatkozik közbe. Imádkozz, hogy Isten legyen irgalmas és mentse meg az illetőt az Ő dicsőségére.
Ezután Jézus elmondja a jól ismert "fordítsd oda a másik orcádat" tanítását. Ezt gyakran tévesen úgy értelmezik, hogy a kereszténynek soha nem szabad védekeznie az agresszióval szemben. Arra is használták, hogy a hívők ne csatlakozzanak a hadsereghez vagy a rendőrséghez. Jézus azonban nem a hatósági erőszakról beszélt. A Szentírás jogot ad a hatóságoknak arra, hogy fegyvert viseljenek a gonosztevőkkel szemben (Róma 13:1-4). Amikor a katonák megkérdezték Keresztelő Jánost, hogy miféle megtéréshez méltó gyümölcsöt teremjenek, akkor nem azt mondta nekik, hogy lépjenek ki a hadseregből, hanem azt, hogy ne alkalmazzanak jogtalanul erőszakot (3:14). Jézus tanítása tehát nem alkalmazható ezen a téren.
Jézus arra sem gondol, hogy soha ne szálljunk szembe azokkal, akik bűnben élnek. Ő kiűzte az árusokat a templomból. Határozottan szembesítette a farizeusokat képmutatásukkal (Máté 23). Megdorgálta tanítványait, amikor tévedtek ("Menj hátra, Sátán"; Mt 16:23). A bibliai szeretet nem jelenti azt, hogy lábtörlőnek kell lenni. A másik orcát is odafordítani nem azt jelenti, hogy egy istenfélő feleségnek csendben el kell tűrnie a gonosz férj fizikai bántalmazását. Megfelelő hozzáállással szembesítheti és szembesítenie kell a férjét a bűnével, és ha az továbbra is bántalmazza, akkor hívnia kell a hatóságokat, amelyeket Isten a védelmére rendelt. Ha valaki fenyegeti az életedet, vagy ténylegesen meg akar ölni, akkor meg kell védened magad, és hívnod kell a rendőrséget. Ugyanez igaz akkor is, ha tanúi vagyunk annak, hogy valaki mást megtámadnak.
Mit jelent tehát a másik orcát is odafordítani? Jézus szembesít önző lelkületünkkel, akik a jogainkhoz ragaszkodunk, és azt követeljük, hogy a másik fizessen meg a sérelmekért. Máté beszámolójában Jézus azt mondja, hogy aki a jobb orcát üti meg. Ahhoz, hogy a jobb orcát megüssék, egy jobbkezes embernek egy fonák pofont kellett adnia, ami sértésnek számított. Ha Lukács arra utal is, hogy valaki arcon ütött, az elv ugyanaz: nem kell visszavágni és megvédeni a becsületedet. Ismétlem, ez nem arra vonatkozik, aki megpróbál megölni téged. De ha valaki elveszti a türelmét, és egyszer megüt, Jézus azt mondja: "Ne viszonozd". Ne legyen olyan lelkületed, amely hamar bebizonyítja: "Senki nem fog velem szórakozni és nem ússza meg büntetlenül!". Ez a lelkület az önzésből és a büszkeségből fakad. Olyan radikális szeretetre kaptunk parancsot, amely nem vág vissza.
Amikor Jézus azt parancsolja, hogy nyújtsuk oda a másik orcánkat, akkor Ő ezt nem szó szerint érti. Ha ezt tennénk, azzal csak további rosszra ingerelhetnénk a másik embert. Azt jelenti, hogy ne hagyd, hogy az illető személy veled szembeni sértése vagy rossz bánásmódja megakadályozzon abban, hogy tovább szolgálj neki. Olvastam egy ír bokszolóról, aki megtért és prédikátor lett. Egy nap, amikor a sátrát állította fel az összejövetelekre, néhány helyi keményfiú odament hozzá, és heccelni kezdték. Egyikük megütötte a prédikátort, és arcon ütötte, ami miatt a földre került. Felállt, és a másik arcára mutatott. A fickó ott is megütötte, és ismét leütötte. Ahogy felállt, a prédikátor levette a kabátját, feltűrte az ingujját, ökölbe szorította az öklét, és azt mondta: "Az Úr nem adott nekem további utasításokat". Hoppá! Nem értette meg Jézus szavainak lényegét! Nem szabad bosszút állnunk a bosszúállás vagy a jogainkért való kiállás jegyében. Félretéve minden önzést és büszkeséget, arra kell törekednünk, hogy szolgáljuk a bántalmazó személyt.
Jézus következő példáját (6:29b) ugyanígy kell értelmeznünk. Ha valaki elveszi a felsőruhádat, akkor ne tartsd vissza az alsóruhádat. Ez volt az a két ruhadarab, amit az emberek abban az időben viseltek. Jézus nem szó szerint értette, hogy add oda neki az alsóruhádat, hogy meztelenül menj el! Jézus a kapzsiságunkra és önzésünkre mér csapást. Helytelenül többre értékeljük a dolgainkat, mint az embereket. Annyira hajlamosak vagyunk megsértődni az ellenünk elkövetett apró sérelmeken. Mint egy arculcsapás, vagy a kabátod elvétele jelentéktelen sértésnek számít. Ez nem vonatkozik arra, ha valaki lenyúlja a megtakarított pénzedet vagy a családi házadat. Nem jelenti azt, hogy nyitva hagyod az ajtódat vagy a tulajdonodat őrizetlenül. Ez csak bátorítja a tolvajokat, és nem jó gazdálkodás. De azt jelenti, hogy ne ragaszkodjunk annyira a tulajdonunkhoz, hogy dühös, gyűlölködő emberekké váljunk, ha valaki elvesz tőlünk valamit. Engedjük el, és adjunk hálát Istennek, hogy az élet sokkal több, mint a vagyon.
Ugyanígy kell értelmeznünk Jézus utolsó parancsát is (6:30). Ő nem arra gondol, hogy válogatás nélkül pénzt vagy javakat adjunk mindenkinek, aki jön és kér. Azt sem jelenti, hogy helytelen, ha az embereket felelősségre vonjuk azokért a dolgokért, amelyeket kölcsönvettek tőlünk. A bibliai szeretet a másik ember legfőbb javát keresi, de azzal nem az ő legfőbb javát keressük, ha támogatjuk a felelőtlen viselkedését. Ahogy Leon Morris mondja: "Ha a keresztények ezt az egyet abszolút szó szerint vennék, akkor hamarosan a szentéletű, semmit sem birtokló koldusok egy osztálya, és a jólétben élő semmittevők és tolvajok egy másik osztálya alakulna ki" (Lukács [IVP/Eerdmans], 130. o.). Jézus inkább a kapzsiságunkkal és önzésünkkel száll szembe, és arra bátorít bennünket, hogy nagylelkű emberek legyünk. Mindezekben a dolgokban az Ő radikális szeretete azt követeli meg tőlünk, hogy a sérelmekre pozitív szolgálattal válaszoljunk a vétkes felé, ne pedig megtorlással vagy személyes bosszúval. Jézus ezt a következő alapelvben foglalja össze, amelyet "aranyszabályként" ismerünk:
2.A radikális szeretet megköveteli, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy mások velünk bánjanak (6:31).
Ha mindenki követné ezt az egyszerű szabályt, nem lennének dühös veszekedéseink, nem hazudnánk, nem lopnánk, nem beszélnénk gyalázkodva, és nem követnénk el erőszakot. Mindenki tisztelettel és kedvességgel bánna mindenkivel, és tekintettel lenne mások érzéseire. Ez lenne a mennyország a földön!
A legtöbben erre így reagálnak: "Igen, ha a feleségem és a gyerekeim azt tennék, amit mondasz, akkor nagyszerű lenne az otthonunk! Remélem, figyelnek rád!" De nem mutogathatunk ujjal másokra. Engedelmeskednünk kell ennek a radikális parancsnak, annak ellenére, hogy mások hogyan reagálnak vagy hogyan bánnak velünk. Ahogy valaki mondta: "Az aranyszabály semmire sem jó, bármi is legyen az, ha nem veszed észre, hogy ez a te lépésed".
Jézus tehát ismét szembesít önzésünkkel, mert ahhoz, hogy engedelmeskedjünk ennek az elvnek, másokra kell gondolnunk, és nem magunkra. Hogyan fogja magát érezni a másik ember? Hogy érezném magam az ő helyében? Egy újévi fogadalom így szól: " Határozd el, hogy gyengéd leszel a fiatalokkal, könyörületes az öregekkel, együttérző a törekvőkkel, és toleráns a gyengékkel és a tévedőkkel szemben. Valamikor az életben te magad is ilyen leszel." Henry Wadsworth Longfellow megjegyezte: "Ha el tudnánk olvasni ellenségeink titkos történetét, minden ember életében találnánk annyi bánatot és szenvedést, hogy minden ellenségeskedést le tudnánk fegyverezni".
Az aranyszabály halálos csapást mér az önzésre. Minden konfliktusunk és kapcsolati problémánk gyökere az önszeretet. Miért vagyunk olyan érzékenyek, hogy megsértődünk? Mert jobban szeretjük önmagunkat, mint a másik embert. Miért vagyunk dühösek és követeljük a jogainkat? Mert jobban szeretjük önmagunkat, mint a másik embert. Miért robbanunk ki vagy zárkózunk el ahelyett, hogy megbeszélnénk a problémáinkat abban a lelkületben, hogy igyekszünk a másikat építeni, ahelyett, hogy lerombolnánk? Mert jobban szeretjük önmagunkat, mint a másik embert. A jelenkori "bölcsességgel" ellentétben nem kell megtanulnunk szeretni magunkat. Másokat fontosabbnak kell tekintenünk, mint magunkat (Fil 2:3, 4). Még ha a másik ember téved is, kérdezd meg magadtól: "Hogyan szeretném, hogy velem bánjon, ha én tévednék?". Bánj úgy a másik emberrel.
3.A radikális szeretet meghaladja a világ szeretetének mércéjét (6:32-34).
Jézus itt azt mondja, hogy az Ő követői messze túl kell szárnyalják azt ahogyan a világ szeret. A bűnösök (Jézus a megtéretlen emberekre gondol, akik nem tisztelik Istent) szeretik azokat, akik szeretik őket (6:32). A bűnösök jót tesznek azokkal, akik jót tesznek velük (6:33). A bűnösök pénzt adnak kölcsön más bűnösöknek, hogy vagy a pénzt kamatostul, vagy más szívességet kapjanak vissza (6:34). Más szóval a bűnösöknek önző indítékaik vannak a "jócselekedeteikben". Mi hasznom van belőle? Ha jól bánok ezzel a fickóval, talán a jövőben segít nekem.
Jézus követőinek azonban radikális szeretetet kell tanúsítaniuk mások iránt tiszta indítékokból, nevezetesen azért, hogy örömet szerezzenek annak az Istennek, aki szeretett minket, és Fiát adta, hogy megváltson minket bűneinkből. Ha Istennek tetszik, akkor a másik ember válasza nem akadályozza a szeretetünket. Ha gonosz velem, akkor is ki tudom iránta fejezni Isten szeretetét. Ha soha nem mondja azt, hogy "köszönöm", akkor is szerethetem őt. A 34. versben Jézus nem arra gondol, hogy ostobán kölcsönadjunk pénzt egy gazembernek, aki valószínűleg soha nem fogja visszafizetni. Ez csak elősegítené felelőtlen viselkedését, ami nem jelenti azt, hogy szeretjük őt. Jézus inkább arra késztet minket, hogy megvizsgáljuk az indítékainkat, hogy vajon úgy cselekszünk-e, ahogy a világ teszi, személyes előnyökért, vagy pedig valóban mások javát keressük, még akkor is, ha nekünk semmi hasznunk belőle. Az emberek iránti szeretetünknek felül kell múlnia azt, ahogyan a világ szeret.
Így a radikális szeretet, amelyre Jézus felszólít bennünket, megköveteli, hogy a rosszra pozitív szolgálattal válaszoljunk, ne pedig megtorlással. Ez megköveteli, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogyan mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ez meghaladja a világ szeretetre vonatkozó mércéjét. Végül:
4.A radikális szeretet megmutatja Isten természetét azoknak az embereknek, akiknek kétségbeejtően szükségük van Rá (6:35).
Jézus ebben a versben foglalja össze útmutatásait. Amikor azt mondja, hogy "a Magasságos fiai lesztek", nem arra gondol, hogy szeretetteljes tetteid által válsz Isten gyermekévé, hanem arra, hogy ezzel bizonyítod vagy mutatod meg, hogy az Ő gyermeke vagy. Az Ő képmását hordozzuk, ahogyan a fizikai gyermekeink is hasonlítanak ránk, szüleikre. Isten a hálátlan és gonosz emberekkel szemben úgy mutatja ki jóságát, hogy életet, egészséget, ételt, ruhát és sok más áldást ad nekik. A legtöbb ilyen ember soha nem fejezi ki háláját Istennek. Ő mégis folyamatosan megadja nekik mindezt. Amikor megmutatjuk Isten radikális szeretetét azzal, hogy kedvesek vagyunk azokkal, akik rosszul bánnak velünk, hogy úgy bánunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak, hogy adunk, amikor nekünk semmi hasznunk nincs belőle, akkor néha a világban élők észreveszik és megkérdezik: "Miért vagy te más?". Ilyenkor beszélünk nekik Isten szeretetéről Jézusban.
Következtetés
Néha hallunk egy életmentőről, aki az életét kockáztatta, hogy megmentsen valakit a fulladástól. Tegyük fel, hogy te vagy az életmentő, és egy gyönyörű lányt figyelsz a partról. Bemegy a vízbe, és a hullámzás elkezdi befelé sodorni. A lány segítségért kiált. Bemész a vízbe, hogy megmentsd? Valószínűleg egy szempillantás alatt a vízben lennél!
De tegyük fel, hogy miközben az életmentő toronyban ülsz, meglátsz egy fickót, aki szörnyen megbántott téged. Hazudott rólad, és lenyúlta a barátnődet. Sőt, ami még rosszabb, egy este elkapott egyedül, és megvert, pedig nem tettél semmit, amivel provokáltad volna. Bemegy a vízbe, és fuldoklik. Odamennél, hogy megmentsd őt?
Jézus megtette: "Isten abban mutatja meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk" (Róm 5:8). Ez Jézus radikális szeretete, hogy feláldozta magát a bűnösök helyett, akik semmibe vették Őt, megszegték parancsolatait, és nem engedték, hogy Ő legyen életük jogos Ura. Az egyetlen módja annak, hogy Jézus radikális szeretetével kezdd el megmászni a mások iránti szeretet Himalaya hegyét, ha úgy válaszolsz az Ő szeretetére, hogy bízol benne, mint Megváltódban és Uradban. Akkor a Szentlélek erőt ad neked, hogy úgy szeress másokat, ahogy Jézus szeret téged. Ha ismered Krisztust, ezen a héten tegyél még néhány lépést a hegycsúcs felé. Gondolj valakire, aki megbántott téged. Imádkozz egy lehetőségért, hogy valami kedveset tehess érte. Engedd, hogy Isten radikális szeretete, amely bűnösként talált rád, átáradjon rajtad azok felé, akik rosszul bántak veled. Ámen.


 
 
0 komment , kategória:  Hosszú építő írások  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 77 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 223 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 791
  • e Hét: 1995
  • e Hónap: 12406
  • e Év: 131498
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.